_Kis szünet._
Lu. Shakespeare-t én is megvettem. _Szünet_. Én se fizetem. _Szünet_. De
szeretem, mert olyan giccsesen ír. _Szünet_. Bennem van valami a
Shakespeare tündérekből. Szentivánéji álom. Titánia. Ezt a nevet
szerettem volna. Vagy inkább Puck. _Szünet_. Énhozzám zene kellene.
Dr. Spórum. És mit csinálnak maguk, tündérek?
Lu. Kihalunk, Miksa.
_Szünet_.
Dr. Spórum _szünet után, önmagához beszélve_. Érdekes. Itt ülök vele és
nem ölöm meg. Én nem tudom, mi van velem. _Egyideig hallgat, aztán ránéz
Lu-ra._ Na, mi lesz?
Lu. Nincs beszélgetési témám. Nem jön több számla?
Dr. Spórum. Dehogy nem.
_Csöngetnek. Lu fellélekzik. Karolin átmegy a szobán._
Lu. Tedd boldoggá ezt a nőt, Miksa. Legyen neki gyereke tőled. Ezt
okvetlenül elvárom.
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Okozzál neki egy szép kis gyereket.
Dr. Spórum _idegesen_. Ugyan kérem! Ez már igazán túlmegy minden
határon! Tapintatlan tökmag! Hármas keresztezés: liba, boszorkány és
tökmag.
Lu. Köszönöm.
Karolin _visszajön_. Az inkasszáns a fehérnemű-számlával.
Dr. Spórum. Kidobta?