_Szünet_.
Lu. Van motorbiciklije?
Dr. Spórum. Van.
Lu. Szeret rajta menni?
Dr. Spórum. Igen.
Lu. Én nem.
Dr. Spórum. Nagyon érdekes.
Lu. Én még arra se vagyok jó, hogy másodiknak üljek egy motociklin, a
második ülésen. Milyen ügyesen ülnek más nők, gusztusosan, a férfit
hátulról kedvesen átölelve! Én nem vagyok modern nő: én a férfit csak
előlről tudom megölelni.
_Szünet. Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán._
Lu. Miksa, tedd ezt a nőt boldoggá!
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Tedd ezt a nőt boldoggá. Erre kötelezve vagy.
Dr. Spórum. Mi vagyok?
Lu. Kötelezve vagy. Mondd, te süket vagy, hogy mindent kétszer kell
neked mondani?
Dr. Spórum. Nem, de maga olyan szemtelen, hogy mindig azt hiszem,
rosszul hallom.
Lu. Ejnye, de csúnya szigorú kritikád van!
Dr. Spórum. Olyan kritikám van, amilyen van, és akinek nem tetszik, az
intézzen ellenem beadványt az ügyvédi kamarához.
Lu. Éppen én fogok ellened beadványt intézni, te rokonszenves vad medve!
_Elmosolyodik_. Te lelenc!
Dr. Spórum. Mi az? Most meg már a szüleimet rágalmazza? Engem nem tett
ki senki. Én normálisan nőttem fel csecsemőkoromtól mostanáig!
Lu. De nekem lelenc vagy. Én téged találtalak. A telefonkönyvben. Ne
légy mérges, az nem szégyen. Mózes is lelenc volt, mégis vezérigazgató
lett belőle.
Dr. Spórum. Szörnyűség!