Dr. Spórum. Az más! Ön nevet mondott, tehát megtörtént a hamis név
használata, mégpedig nem a kihágási Btk. 43. paragrafusa szerint, miután
nem közhivatalnokkal szemben használt idegen nevet, hanem sokkal
súlyosabban: mint tévedésbe ejtő ravasz fondorlat a Btk. 379.
paragrafusa szerint. És az a hideg vacsora egy előkelő drága helyen
százakba megy, az már érték, tehát jogtalan vagyoni haszon, amit ön a
hamis név ravaszul fondorlatos hangoztatásával kicsiklandozott, ez pedig
kimeríti a Btk. 379. § szerint a csalás fogalmát. Ez egy évig terjedhető
fogház, vagy öt évig terjedhető börtön. Önt ezért bezárják. Ön ülni fog.
_Lu szívettépően felzokog._
Dr. Spórum _dühösen_. De hát mire való volt ez? Részeg volt?
Lu. Az is voltam egy kicsit.
Dr. Spórum. És mért kellett magának a telefonkönyvbe férjhezmenni? Mért
nem talált ki egy nevet?!
Lu. Valakit gazdaggá akartam tenni. _Sír_.
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Ügyvédet keres. Az az amerikai ember. Gazdaggá teheti egy
tollvonással.
Dr. Spórum. Hogyan?
Lu. Szenzációsan nagy, de nyugodt jövedelem. És nekünk adja. Egy
levéllel gazdaggá, boldoggá akar tenni egy ügyvédet. Hagyjam benne ezt
az óriási üzletet? Ez menjen a levegőbe, mint a cigarettafüst? _Zokog_.
Dr. Spórum _rosszat sejtve_. Szent Isten! Hogy hívják azt az embert?
Lu. Konrád.
Dr. Spórum _előveszi a cédulát_. «Konrád W. S. elnök». Ez az?
Lu. Igen, ez.
Dr. Spórum. És ez az úr az ön férjét óhajtja támogatni, fizetésül azért,
hogy ön… ővele…
Lu. Igen. Igen. Csakhogy rájött.