Lu _Konrádhoz_. Hagyja csak elnök. _Főpincérhez._ Az mind a magáé.
Főpincér. Köszönöm.
Lu. És most távozzék, elnököm. Pá!
Konrád _kezet csókol_. És engedje meg, hogy én kérjek bocsánatot, amért
az államtitkár…
Lu. Jó, jó, elnököm! A viszontlátásra!
_Konrád elmegy. Lu egyedül marad a főpincérrel. Öltözik._
Lu. Látod, mit tettem egy ártatlan emberrel?
Főpincér. Melyikkel?
Lu. Miksával. Nevetség és gúny tárgyává tettem! Most már tartozom is
neki elégtétellel. Nekem van felelősségérzetem! És ez az államtitkár úr
elégtétellel tartozik neki!
Főpincér. Ordináré ember.
Lu. Nagyon ordináré… _Elmosolyodik_… de engem boldoggá tett.
Főpincér. Hiszen sírtál!
Lu. A boldogságtól. Oly jó volt valakit védeni, valakihez tartozni! Oly
jól sírtam! Oly hálás vagyok neki, hogy bántotta szegény jó Miksát!
Főpincér. Ha Miksa ezt tudná, talán megverne téged!
Lu. Még akkor is! Nekem kell ez a Miksa! Te… nekem annyi szívem van, és
nincs hozzá senkim! Oly egyedül vagyok!
Főpincér. Ajánlkozhatom?
Lu. Már megint? Ugyan eredj. Most?