Ne nézze senki, hogy s mit szenvedek,
Nem kirakatnak vagyok én beteg –
Megverhet a sors, de le sose ver,
Pofonvághatnám, aki szánni mer!
De te, káröröm a felhők fölött,
Ki árva férged mind kiböjtölöd
S tőrt vetni szabsz meg sorsot s útakat:
Te nézz le, láss meg és szégyeld magad!