Tavasz van, dél van és vasárnap,
S én boldogan bolygok veled –
Barátságos vagy, mint a napfény,
S mosolygó, mint a kikelet.
S mig vértelen szegény szivembe
Belát mindenki, csak te nem:
Fázékonyan és mosolyogva
Összébb fogom a köpenyem.
Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is vallott-é ez arc?
Jöhetsz, mehetsz – én meg se látlak:
Hát mit akarsz?
Benne vagy minden porcikámban,
Az álmom mind belőled él,
Mégse félek, hogy eszem elhagy –
Hát te se félj.
Nekem baj az, ami bajom van,
Engem ront csak meg, ami bánt –
Mi lesz velem? magam se bánom,
Hát te se bánd.