Kilencz órakor már kinn volt Antal a pályaudvaron. Ott vacsorált a
pályaudvar éttermében, nem volt kedve sehová menni. Csodálkozott, hogy
az egész város itt marad ma este, mikor ő felül a vonatra s hogy senki
az utczán nem vette észre most, hogy jött és hogy senki Pesten nem
beszélt arról, hogy ő visszamegy ma este harcztérre. Kivette a noteszét
a bluz zsebéből az étteremben. Ebben a noteszben az Antal naplója volt.
Azt irta bele: „Szeptember 10, Pesten lógás. Ugy fájt a szivem.“