Antal utra kelt cigarettát venni. Trafikról-trafikra a Nagydiófa-utcába
tévedt, ott kapott egy egész skatya Dunát egy sápadt kisasszonytól, aki
azzal udvarolt Antalnak, hogy diszkréciójában bizva szolgál ki neki
egyszerre tiz cigarettát. Antal szitta a Dunát és az járt a fejében,
hogy odakinn legalább Királyt kap az ember. A Király-utcán ment fölfelé
Antal, mert véletlenül ide jött ki, s gondolta, kisétál a Duna-partra, a
korzón alkalmasint akad ismerős. A sürü utcán dörzsölték jobbról-balról
és egyszer-egyszer csinos nő tünt el Antal mellett, akikre felkapta
fejét és egyszer észrevette, hogy egy szembesiető bakfis frissen
felpillant és hirtelen megnyalja ajkait. Egy félpercig állott, utána
nézett az elfutó bakfisnak. „Jó kicsi nő nem rossz“ – mondta magában
vigan. Ment tovább és eszébe jutott, hogy sokszor látott már az utcán
Pesten ilyesmit. Csókot intenek a lányok? De furcsa világ. Gondolkozott
a nők felől és nem volt tisztában semmivel. Gyerekönkéntesek jöttek
szembe, szalutáltak, szalutált. Testes, idős népfölkelők is jöttek
szembe, egyik a másik után, derékszijjal, oldalfegyver nélkül,
szalutáltak, szalutált. Egynek azt mondta: Szeusz! Voltak pillanatai
itthon, méla pillanatok, mikor aktivnak képzelte magát, békében, mikor
csupa sétálás és urizálás az élet. Az utcában a sürgős boltok mélyén gáz
égett és a kapuk alatt cukrosboltocskák és gyümölcsöskosarak szorongtak
és tanakodó, vagy hallgatag népek ácsorogtak a kapukban és az udvarokban
sürü haju kis leányok szaladgáltak. Egy szük bolt ajtaja előtt a
sajtszagtól elforditotta a fejét Antal az utca közepe felé.