Ebéd után Antal elment a kávéházba, a körut meg a Kerepesi-ut sarkára.
Gondolta, ott biztosan talál egy pár ismerőst. A kávéház meg a terrasz
teli volt. Nem volt ott senki. Antal feketét hozatott. Szivart kért,
nincs. Egy Királya volt még, elszivta. Ült. Lapokat tettek a székre
neki. Lapozott, semmit se nézett meg, csak a hirek közt futtatta
tekintetét, azt a kicsi betüs részt kereste, aminek a cime: Hősök
halála. Nincs-e benne ismerős. Aztán szerette volna, ha cigányzenét hall
itten, de délután nincs zene. Nézte, hogy beszélgetnek a tisztek meg a
civilek, egy pár nő ült a kávéházban, azokat is megnézte, s a járdán
muló nőarcokat is átnézte s megint rágyujtott volna, de nem volt több
cigaretta nála. Azt mondta a szivarosgyereknek: psz, psz, a
szivarosgyerek végre messziről intett, ugy csinált, mint mikor azt
akarják mondani: nix dajcs.