A népzaj legjobb takarója a titkolódzásnak.
A Méte-ünnepélyhez ezúttal az a szemfényvesztés sem kellett, hogy az
asphaleia tagjai elébb végig nézzék a páholyaikból a Hanswurst-komédiát.
Azokat a páholyokat elfoglalták már mindenféle becsületes hentesek és
kefekötők a feleségeikkel együtt, a vacsorájukat is odavitették maguk
után. Azok meg nem fognak onnan mozdulni, a míg a Bummerin rá nem
kondítja az éjfélt. Akkor aztán egyszerre vége szakad a népünnepélynek,
utczai, kocsmai, szinházi mulatozásnak. A Scharwache tisztára portyázza
az utczákat, a ki azontúl dalol és kiabál, azt becsukják.
Az asphaleia szövetségesei a nappali álarczukban mehettek fel a
Bafomet-templomba. Korax nem volt, a ki utánuk bezárja az örök lakatot,
maguk zárták el az ajtót belülről.
A csikóst is magukkal vitték.
Azzal sem csináltak semmi hókuszpókuszt, nem esették át a
tűzkeresztségen, nem mondattak vele rettenetes esküt a Jaldabahothra, a
Métére, meg a Bafometre.
A barbután sisakokat sem tették fel a fejükre, hogy ismeretlenek
maradjanak a jövevény előtt.
Meg voltak felőle nyugodva.