Le Caron, Curé de Saint Pierre aux Bœufs,
Beaupignon, Cheftier et Curé de S. Merry.
A mit ennyi tudós és kegyes férfiú helybenhagyott, azt már kezébe
adhatja egy nevelő a serdülő növendékének.
És mégis a De Sacy-féle biblia ama tiltott könyvek indexére volt téve, a
melyeknek birtoklását II. Pius pápa 200 arany forint büntetés terhe
alatt megtiltotta. A saját regénye, melyet Aeneas Sylvius korában írt,
szintén a máglyára ítélt könyvek sorába tartozott, az «Euryolus»,
melyet, a hol megkaphatott, megégettetett, jelszavul adván ki: «Aeneam
rejicite. Pium suscipite.»[15]
Ez a ritka könyv a legpompásabb illusztrácziókkal van feldíszítve. Hires
hollandi mesterek remekei, a legművésziesebb kivitelű rézmetszetekben. A
legszebb képeken a mester neve nincs kitéve. De némelyik alatt olvasható
egy Breenberg, Hubraaken, Scheits: a vésnök többnyire Folkman vagy
Kalma.
Nagyon szép képek azok.
Éva a bűneset előtt és után.
Potifár neje, a tűzvérű Anaitis: József csábítója.
Bethsábé, midőn Dávid király lelkét megjelenésével lángra lobbantja.
Judit Holofernes sátorában.
Delila, Sámson hajfürteivel a kezében.
Susanna, a két lator agg férfi által meglesve.
Eszter és Ahasvér.
Salamon, midőn a hölgyei ráveszik a bálványimádásra.
Különösen remek compositió, a mely alá hollandul van írva. «Hes gastmal
van den Koning Belsasar.»
Csupa remekművek.
S nem is veszedelmesek – ránk tapasztalt lelkekre nézve, a kik már
kereshetjük a kisértetet: ha rátalálunk, az ijed meg tőlünk.
De egy suhancz ifjú kezében!
A mint Wammanát meglátta, ijedten csapta be a könyvet a fiú s egész a
haja tövéig veres lett az arcza. Gyermek volt még egészen.
Wammana nagyot nevetett a fiú zavarán.
– Nos? Mit olvastál a szent dolgok között?
Giorgio lelkében még fennúszott a szeméremérzet. Palástolni akart.
– Illés próféta történetét, hazudozá.
Hanem a becsapott könyv elárulta: az ezüst kapocs odaszorult a lapok
közé.
Wammana szétnyitá a könyvet.
Azon a lapon Breenberg nagy képe volt, mely mind a két lapot elfoglalja.
A Benjaminiták elrabolják a szilói szűzeket, mikor azok az Úr ünnepén
tánczolnak.[16]
Wammana satyr mosolyra torzult arczczal nézett az ifjúra. Annak a szemei
le voltak sütve.
Magában dörmögé:
«Si hoc in arido, quid adhuc in viridi?»[17]
Aztán gúnyolódó atyáskodással mondá fenszóval:
– Ha a képtől is így ég az arczod, akkor ne kivánkozzál a Méte
ünnepélyre, a hol elevenen látod.
Most aztán kerekre felnyitá az ifjú a szemeit: szikráztak és égtek.
– De el fogok oda menni!