gyerekeket a karukon vagy a vállukon, nevetve, szitkozódva a villamossal
– a mely nekik-nekik vágtatott – pörölve. Utánuk ment egyszerűen
öltözve, de büszkén és boldogan a nő, kézen fogva a már járó
kicsinyeket. Bizony ösztövér volt a kis család, főképp a nő, a kit
sokféle elfoglaltatása nem rontott volna le, ha nem táplálkozik olyan
hiányosan, a maradékból, a mit nagyok és kicsinyek meghagytak. A
lombjának, barna hajának a megritkulása és megrövidülése időnek előtte
megöregítették. Vöröses arczán is két olyan erős redő mutatkozott, mint
a milyen a férfiakon és a fák derekán szokott mutatkozni. A szája is
elszáradt. Csak a szeme és a melle maradt asszonyos. Ám ő nem törődött
azzal, hogy elcsúful, legalább békén hagyják és a férfiak sem igen
bánták, nem vetettek ügyet egyéniségére, nekik az asszony volt.
Hesegette le róluk a gyerekeket – és legyeket – ha a majorban békén
aludtak egymás mellett. Egyébként is kötelességének mindig és mindenben
a legkisebb panaszszó nélkül tett eleget, okos volt, nem hazug, nem
zsivány, becsületes. A gyermekeket felszoptatta, kimosdatta,
felöltöztette. Virrasztott mellettük, ha var, láz vagy torokfájás
kinozta őket.
A két férfi és az egy asszony néha templomba is elmentek, együtt
imádkoztak, mert a lényeget nézve valláserkölcsi alapon állott mind a
három.
KIBONTAKOZÁS.
Az idő mult és a nő elbetegesedett. Volt rá eset, hogy reggel nem tudott
fölkelni. Így történt, hogy a két munkás mindjobban egymáshoz szokott,
együtt járkáltak és az asszonyt számításaikból lassanként kihagyták. Sőt
– nem gonoszságból, de gyakorlatiasságból – megpendítették egymás
között, hogy annak idejében a ház asszonyát beviszik a Szent János- vagy
Szent István-kórházba, a hol kipihenheti magát, szegénynek nem kell
dolgoznia. Mert azt még ők is belátták, hogy a nő főbaja az, hogy
tulságos sok a testi teher, a mit magára vállalt. Mint cseléd,
tisztasághoz szokott és nem állhatta meg, hogy a hat tagból álló
családot tisztán ne tartsa. Folyton mosott, – különösen a két férfire –
a hideg ételt sem állhatta – hogy a férfiak azt egyék – tehát főzött,
forralt, gyermekeket ápolt és magát is kellett, hogy rendben tartsa.
Ilyen módon két szolgáló munkáját végezvén, megroggyant.
– Csak úgy vonszolom magamat! – mondá a lakónak, mert a férj előtt nem
mert őszintén nyilatkozni. És ugyancsak a lakót kérte meg, hogy ne
engedje a kórházba vitetni, ha az ura akarná is. Így is történt, köztük
maradt és úgyszólván lábon halt meg.
A két munkás ugyan megkönnyezte, a férj kihült arczát meg is csókolta,
sőt a lakót is biztatta:
– Te is megteheted neki. Sokat mosott, főzött, takarított rád!
– Ilyen jó, becsületes feleséged se lesz többet! – mondá a lakó, de a
csókot – hagyta. Ellenben költségkimélésből – mire nem is igen volt – és
mert az asszony más asszonyokkal nem is igen barátkozott, a két férfi
felöltöztette az asszonyt ünneplő ruhájába és eközben nagyon lesajnálták
fáradt, rheuma kinozta tagjait. Fehér keszkenőt és imádságos könyvet
tettek a kezébe, bársony kötésű imádságos könyvét, a melyet az asszony
még cselédlány korában vett. (Mert akkor sok borravalót kapott.)
A temetéssel nem volt baj, az asszony «be volt irva». Rendes két lovon,
rendes hintó jött érte. És egy kis zöld omnibusz is a családnak. A két
munkás – a gyermekekkel együtt – ezen kisérték ki a szépen flóderezett,
aranyirásos koporsót. Visszafelé megverte az egyik gyereket, mert az
omnibusznak örvendve nevetett. Kioktatta:
– Tudd meg, te gyalázatos, hogy az anyádat temették el! Tudd meg!
– Hagyjad, kicsiny még! – szólt csendesen a férj, a ki valami kevéssel
mégis okosabb volt nőtlen bajtársánál. Most is bölcselkedett a halálról,
hogy így, úgy, legalább az ember földes uraság lesz, földje lesz.
A kihült tűzhely mellett az ember ugyancsak elszomorodott. Tűz sehol,
piszok mindenütt, a gyerekek máris egymás hajában. A polczon egy darab
hideg szalonna, a visszatért Boldi szaglászta éppen.
– Haj, haj! – sóhajtott a férj.
– Jaj, jaj! – sóhajtott a lakó.
A megsántult asztal mellett ültek, csaknem egymásba fúva sóhajtásukat,
forró lélekzésüket.
– Baj, baj, a beteg asszony nagy baj. Nekem ebből elég is volt! – szólt
a férj bús és kedvtelen rezignáczióval. De hirtelen jutott valami az
eszébe és egyszerre megkedvesedett:
– Te, te pajti, – szólt a lakójához – már most rajtad a sor. Már most te
hozhatnál ide asszonyt, megházasodhatnál. Én lennék a lakó…
– Az igaz, ezeknek a kölyköknek asszony kell! – mondá a lakó elmélyedve
gondolataiban.
A nyitott ablak párkányán behajolva az elüzhetetlen görhes macska nézte
a két férfit. Később egy piros asszonyarcz is mutatkozott, egy cseléd, a
kivel mind a két munkás szokott tréfálkozni.
– Mit bámultok, mi van itt bámulni való! – kiáltott föl a nőtlen ember s
becsapta előttük az ablakot. És megfeledkezve, hogy nappal van, az ágy
nem az övé, levágta magát az ágyra és sírt keservesen.
TARTALOM.
BRÓDY SÁNDOR. Irta _Mikszáth Kálmán_ V
A NAP LOVAGJA 1
Elbeszélések:
A BÖLÉNY 191
JISBI BÉNOB 213
KÉT MUNKÁS 233
KÉPJEGYZÉK.
1. Bródy Sándor arczképe II
_A nap lovagjához:_
2. Ő fensége patience-vetéssel mulatta magát 5
3. A herczeg és barátnéja halkan beszélgettek 16
4. A férfi két halvány arczát az erős kezei közé fogta 27
5. – Mondja meg, hogy a küldeménye hatott meg 40
6. «Hősiessége aggaszt»… 54
7. Sírt dühében 69
8. – Elé, fiakker! 78
9. Egyszerre eszébe jutott Samu 90
10. Herczegnői csipkepongyolában, puderezett hajjal 101
11. – Ugy-e, nem haragszol? 115
12. Üdvözölte őket 132
13. – Tudni akarom, mi történt 144
14. – Ha akarja, átbeszélgethetjük az éjszakát 159
15. – Meghalt 182
16. A vigasztalás szavait intézte az asszonyhoz 187
_A bölényhez:_
17. … és énekelték kórusban a halotti éneket 195
_Jisbi Bénobhoz:_
18. Gyönyörű szőke leányzó ragyogott rájuk 224
_A két munkáshoz:_
19. Kölcsönösen elég jó benyomást tettek egymásra 237
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
VII |erdélyles |erdélyies
IX |egymásutánben |egymásutánban
32 |Kedves |«Kedves
53 |hangját ínkább |hangját inkább
54 |Ne féljer |Ne féljen
56 |Ot kereste |Őt kereste
69 |a fiam |«a fiam
91 |talár egy |talán egy
95 |Kitűnő |«Kitűnő
96 |parquette… |parquette…»
125 |végkég szakítani |végkép szakítani
144 |szorírotta |szorította
161 |gondolok magárol |gondolok magáról
162 |ís elmimelte |is elmimelte
220 |kítaníttatnak |kitaníttatnak
223 |Jisni Bénob éjfél |Jisbi Bénob éjfél]