Kovács. Öt napig.
Tábornok. Aztán egyszerre váratlanul eltűntél.
Kovács _zavartan mosolyogva_. Igen.
_Ettingenné és Olympia, akik eddig Kovácsot nézték, most hirtelen a
reggelihez nyúlnak._
Tábornok. Titokzatos ügyek. Mi? Fiatalság. Úgy nézzetek rá, hogy ez az
egyetlen ember, akivel órákig tudtam sétálni Karlsbadban. Mikor ti
Svájcban voltatok.
Lina. Ő igen jól sétál.
Tábornok. Nehezen szoktunk össze. De aztán határozottan összeszoktunk.
Remélem, az asszonyaimat is olyan jól mulattattad, mint akkor engem.
Érdekes kalandos történeteket mesélt. Tréfákat is. Nehezen nevettem. De
aztán határozottan nevettem. Te az egész világot bejártad, úgy-e?
Kovács. Sokat utaztam. Úton sokat tanul az ember.
Tábornok. Az már igaz.
_Kínos szünet._
Lina. Nyelveket is úton tanult?
Kovács. Nem. Úton csak gyakoroltam. A nyelvtanhoz elmélyedés kell.
Magányosság. Négy fal közt pár hónap alatt egy nyelvet meg lehet
tanulni.
Tábornok. Csak nem alkarod elhitetni velünk, hogy kolostorban tanultad?
Kovács _nevetve_. Nem!
_Mindenki kínosan nevet. Ettingenné tovább nevet, mint a többi és csak a
tábornok szigorú pillantására hallgat el._
Lina. Jenny azt mondja, nyelveket nem lehet tanulni.
Ettingenné. Én mondtam?
Lina. Tegnap este mondtad. Hogy ez speciális tehetség.
Ettingenné. Lehet, hogy mondtam, lehet, hogy nem mondtam.
Lina. Mikor kártyázni mentetek, akkor mondtad.
_Kínos szünet._
Kovács. Kártyázni, azt úton tanultam. Tengeri hajón.
Ettingenné. Úgy?
Kovács. Igen.
Tábornok _Ettingennéhez_. Bridgeztél vele?
Ettingenné _kínos mosollyal_. Óh igen.
Tábornok. Azt nagyon megtanulta azon a tengeri hajón. Kártyaművész!
Nekem elszedte az egész pénzemet Karlsbadban, bridgeben.
Ettingenné _összerezzen_.
Lina. Jenny visszanyerte tőle.
Ettingenné _kínos nevetéssel_. Igen.
Tábornok. Mi az, peched volt? Nagy peched lehetett.
Kovács. Nagy pechem volt. Illetve a főméltóságú asszonynak volt nagy
szerencséje.
Ettingenné. Óriási szerencsém volt.
Tábornok. Jenny nagyon szeret nyerni.
Lina. Az kellemes is. _Kovácshoz_. Nem gondolja?
Kovács. Nem mindig kellemes. Néha jön aztán egy pillanat, amikor nem
kellemes.
_Kínos szünet._
Tábornok. Igen. És az én Olympiám… hallgat. Komoran hallgat.
Olympia. Csak véletlen, papa.
Tábornok. Meddig maradsz itt?
Kovács. Ma elutazom.
Tábornok. Hova?
Kovács. Őszintén megvallva, még nem tudom. Mindenesetre északnak megyek.
Lina. Azt hittem délnek megy.
Tábornok. Te is? Mi is.
Kovács. Gondoltam rá, de… nem mehetek délnek. Északra megyek.
Lina. Miért?
Tábornok. Ilyet sohase kérdezz, Lina. Ilyesmi mögött mindig asszony van.
Kovács. Keletporoszországban… most lovasversenyek vannak.
Tábornok _a többiekhez_. Jó lovas, mi? Megérdemli azt a… _Szájára teszi
a kezét._ Hallgatok. Nem árulok el semmit. Jól teszem, lányom?
Olympia. Igen, papa.
Lina. Tegnap elvitte az első díjat a díjlovagláson.
Albert. Teljes joggal.
Tábornok. Szép volt a díjlovaglás?
Albert. Nagyon szép.
Tábornok. Te természetesen nem vettél részt.
Albert _dühösen feláll és elfordul tőlük_.
Lina. Látod, hogy természetes?
Tábornok _feláll, Kovácshoz_. Sajnálom, hogy nem láttam a kunsztjaidat.
Viszont örülök, hogy egyáltalán látlak ismét… és… _Szájára teszi a
kezét…_ Nem szóltam semmit.
Kovács _katonásan meghajol_.
Tábornok. De viszont most nem fogsz megszökni előlem, mint tavaly.
Elutaztál, mielőtt meghívtalak volna. Hát most hívlak meg. Látni akarlak
télen, Bécsben.
Kovács. Köszönöm a nagy megtiszteltetést. Ha ugyan a garnizonból el
szabad mozdulnom.
Tábornok. Onnan el fogsz mozdulni. Majd meglátod, mennyire el fogsz
onnan mozdulni. _Végignéz rajta._ Pompás példány vagy. Határozottan
örülök neked. Nem is tudod, mennyire örülök!
Kovács. Végtelenül köszönöm, főméltóságú uram.
_Pillanatnyi szünet._
Tábornok. Nna. Egy kérdés, Jenny. Most nem emlékszem hamarjában: megyek
én most fürdőt rendelni, vagy nem megyek fürdőt rendelni.
Ettingenné. Te mégy fürdőt rendelni.
Tábornok. Köszönöm. _Kovácsra néz._ És te?
Kovács. Én… búcsúzni jöttem a főméltóságú hölgyektől.
Tábornok. Hát csak búcsúzzál. Mi megyünk fürdőt rendelni. Előre, Albert.
Te búcsúzzál el az asszonyoktól, és te mindig mulattasd őket. Este úgyis
elutazunk.
Lina. Milyen kár.
_A következőket igen gyorsan._
Ettingenné. És milyen kár, hogy te nem jöhetsz velünk.