Kovács _megragadja a két kezét_. Pssszt!
Olympia _suttogva_. Maga nem ember. Hóhér.
Kovács. Igen. Hóhér. Tenger.
Olympia. Szerencsétlenség.
Kovács. Úgyvan. Nem ember. Tűz. Víz. Vihar. Rabló.
Olympia. Gyilkos. Gazember.
Kovács _félkézzel még mindig Olympia kezét fogva, fellebbenti a hátsó
függönyt és kinéz a sötét terraszra._ Senki. Sötétség. Csend. Innen ki…
átszaladunk a parkon… el messzire… _Hirtelen Olympiára dobja
katonaköpenyét. A derekát átkarolva kiviszi._
Olympia _közben, elhalón_. Gazember. Gyilkos. Gazember.
_A függöny becsapódik mögöttük._
_Szünet._
Ettingenné _balról belép, körülnéz_. _Leül. Az angol folyóiratot,
amelyet magával hozott, olvasni kezdi. Felsóhajt. Aztán tovább olvas._
_Kopogtatás._
Ettingenné. Ki az?
_Krehl belép._
Krehl _feszesen áll meg és hallgat, várakozóan_.
Ettingenné _miután ránézett, tovább olvas_.
_Szünet._
Krehl. Bátorkodom jelenteni… hogy a terraszon keresztül mintha suhanó,
elsuhanó alakokat láttam volna… amint suhantak… egy nőt és egy férfit.
Ettingenné _lebocsátja ölébe a folyóiratot_. Hány gyereke van?
Krehl. Négy, főméltóságú asszony.
Ettingenné. Mennyi idős a legfiatalabb?
Krehl. Öt éves.
Ettingenné. És a legidősebb?
Krehl. Tizennégy.
Ettingenné. Fiú?
Krehl. Igen.
Ettingenné _tovább olvas_.
_Szünet._