Kovács. Mi az?
Olympia. Mintha… jönne valaki.
Kovács. Legyen nyugodt hercegnő. Amíg az a csendőralezredes él, addig
ide nem jön be senki.
_Szünet._
Kovács. Az idő múlik.
Olympia. Maga rendelkezik. Mire vár?
Kovács. Egy jó szóra. Kapok?
Olympia. Nem.
Kovács. Egy tekintetet.
Olympia. Nem.
Kovács. Szeret.
Olympia. Nem.
Kovács. De… őt? A tegnapit?
Olympia. Igen.
Kovács. Mit változtat a kosztüm azon, amit egy nő egy férfiben szeret.
Olympia. Kosztüm?
Kovács. Amit az ember cselekszik, az majdnem mindig csak kosztüm. Maga a
példa.
Olympia. Én?
Kovács. Egy órával ezelőtt maga volt hóhérnak öltözve.
Olympia. Igen.
Kovács. A mögött egy vágyódó asszony volt. Nem lehetek én e mögött az
elfuserált tolvajélet mögött egy szeretni való ember?
Olympia. Rabló. Rabló.
Kovács. Ne szidjon. Feleljen.
Olympia. Nem.
Kovács. Ez a programmja?
Olympia. Igen.
_Kis szünet._
Kovács. Az idő múlik. Egy jó szót kérek.
Olympia. Nem.
Kovács. Még csak percei vannak. Aztán itt áll főméltóságod, átmenet
nélkül.
Olympia. Rabló.
Kovács. Az Isten szerelméért… de hát csak mégis jobb, hogy én vagyok a
rabló és nem más?
Olympia. Nem.
Kovács. Ki volna jobb?
Olympia. Egy kínai. Akivel nem lehetne beszélni.
Kovács. És akkor?
Olympia. Tiszta volna a szenvedésem.
Kovács. Így nem az?
Olympia. Nem.
Kovács. Mert szeret.
Olympia. Igen. Nem! Nem magát. Őt.