Ettingenné. Kérem, ne kapkodjon. És különösen fémtárgyakhoz ne
kapkodjon. Ez egy konfliktus, amelyet nem a fegyverek fognak eldönteni.
_Kovácshoz_. Hát kérem. Hogyis kezdjem el. Oly nehéz.
Kovács. Majd én segítek. Hát… ha már rájöttek, hogy ki vagyok, hát:
igen. Mejrovszky vagyok. Többször büntetve. Ausztriából kitiltva.
Krehl. Tudjuk. Ismerjük uraságod életrajzát. A dolog világos. Az ön
magyarázatára nincs szükség. Mindenesetre letartóztatom és a fogházba
szállítom.
Ettingenné. Ön nem tartóztat és nem szállít. Ezt nem lehet. Én
megállapítom, hogy ön botrányt akar. Világraszóló udvari botrányt.
Idefigyeljen. Ön katona és önnek gyermekei vannak. Ezt az embert futni
kell engedni. Ez a kívánságom. Hogy hogyan, az az ön dolga. Ön már tudni
fogja ennek a technikáját. Értette?
Krehl _haptákban_. Értettem.
Ettingenné _Kovácshoz_. Hallotta ezt?
Kovács. Hallottam. Futni.
Ettingenné. Úgyvan.
Kovács. Csakhogy én nem futok.
Ettingenné. Ön nem fut?
Kovács. Nem.
Ettingenné. Ön azt mondja, hogy nem fut.
Kovács. Szó sem lehet róla. Mit tettem? Semmit. Nem lehet nekem itt
semmi bajom. Itt jogrend van. Itt vannak ügyvédek és bíróságok. Nekem
minden büntetésem pontosan le van ülve, az utolsó percig. Ha az
alezredes úr lefog, elítélhetnek pár napra egyenruha tiltott
viseléséért, kihágás, száztizenötödik paragrafus, három-négy napi
elzárás. Azonkívül hamis név használata, kihágás, kétszáznegyvenhetedik
paragrafus, pár napi elzárás. Mindössze egy hét az egész. Tán annyi se.
Itt minden számlám az utolsó fillérig ki van fizetve. Senkinek nem
hiányzik semmije. Táncoltam, ez nem bűn. Lovagoltam, az se bűn.
Bridgeztem, és ön a tanum, hercegnő, minden egyes esetben veszítettem.
Ön volt oly szerencsés a pénzemet elnyerni.
Ettingenné. Lehet ezt túlélni?
Krehl. Nem, főméltóságú asszony.
Kovács. Én nem futok. Én megyek. Még pedig az újságokhoz megyek.
_A két hölgy rémülten mozdul._
Kovács. Legfeljebb egy héttel későbben. Nagy külföldi lapokhoz megyek.
Tanum az egész fürdőközönség. Nem mondom, hogy világszenzáció lesz, de
el fogja olvasni mindenki. Emlékirataim! Mejrovszky ausztriai kalandjai
udvari körökkel! Mejrovszky… aki talán már ki is van nevezve
lovaglómesternek a császár kedvenc leánya mellé… hála udvari
összeköttetéseinek. Érdekes cikksorozat, úgy-e? Teljes nevekkel. Ezért
sok pénzt szoktam kapni Párizsban a Matin-től. Egymillió példány.
Hétköznap. Vasárnap több.
Krehl. Zsarolni akarsz, gazember!?
Kovács. Igen.
Krehl _neki akar menni_. Én téged össze-vissza vagdoslak.
Ettingenné. Ne! Ne! Csak hagyja zsarolni. Hiszen ezt várom már, mióta
bejött. Én csak nem ajánlhattam fel neki! Hála Istennek, hogy már
zsarol. Csakhogy itt tartunk! _Kovácshoz_. Hát kérem, szélhámos úr. Mint
látom, maga okos és modern ember. Mit akar a csendes eltűnésért és az
örök hallgatásért?
Kovács. Nézze. Én hajlandó vagyok holnap elutazni. Svájcból sürgönyzök,
hogy leestem a lóról, kitörtem a lábamat, nem lehetek lovaglómester.
Küldök orvosi bizonyítványt is. És hajlandó vagyok garanciákat adni,
hogy soha nem tud meg senki semmit. Kovács kapitány volt, elutazott,
kitörte a lábát, nincs többé. Ezt a nevet, ezt a ruhát nem használom
többé.
Ettingenné. Mennyi kell?
Kovács. Nem pénz kell.
Ettingenné. Szentisten! Mit akar?
Kovács _Olympiára néz_. _Kínos csend._ Én szerelmes vagyok a hercegnőbe.
Krehl _a kardjához kap nagy zörgéssel_.
Ettingenné. Ne mindig azt a kardot! Az Isten szerelméért! Hidegvér!
_Kovácshoz_. Beszéljen, fiam. Beszélni szabad.
Kovács _Ettingennéhez_. Hercegnő, én a szerelmem áldozata vagyok. A szó
szoros értelmében. Én csalni jöttem ide. Mint mi mondjuk: dolgozni.
Ilyen helyen pár napig szoktam maradni, valamit elkövetni és eltűnni. De
itt megjártam. Szerelmes lettem, nem követtem el semmit és nem voltam
képes elmenni. Pedig tudtam, hogy ez lesz a vége. Ezt már napok óta
várom. De… őrült vagyok. Igen. Ilyen szerelmes még nem voltam életemben.
Ettingenné _rövid szünet után, fagyosan_. Szóval: mi kell?
Kovács. Azt nem mondhatom meg másnak, csak a szép hercegnőnek.
Krehl _kardjához kap_. Én téged leváglak!
Ettingenné. Maga nem vág. Se le, se föl. És egyáltalán, ne ugráljon,
mert maga aztán igazán megjárhatja.
Krehl _csudálkozva_. Én?
Ettingenné. Igenis, maga. Az én türelmemnek is van határa.
Krehl. Főméltóságod úgy bánik itt velem, mintha én volnék a vádlott.
Ettingenné. Még lehet! Nézze meg az ember! _Nagy csend, Olympia némán
zokog._ Te pedig ne zokogj. Itt most ebben a pillanatban mindenünk
kockán van. Ki lehet mondani, mert a szélhámos jobban tudja, mint mi.
Atyád ő felsége hadsegédje, te pedig a leendő császárné udvarhölgye
vagy. Ez sorsdöntő perc. Itt cselekedni kell, mégpedig gyorsan.
Olympia. Mit értesz, anyám, az alatt, hogy: cselekedni?
Ettingenné. Nem vagyok hajlandó magyarázatokba bocsátkozni.
Olympia. Nem tudom, mit kívánsz, anyám.
Ettingenné. Én semmit se kívánok. Rendreutasítlak azért, mert azt
mondtad, hogy én bármit is kívánok. Itt most minden rád van bízva. Ha a
világbotrányt akarod, én és szegény apád, mi téged oda is követünk.
Elutazunk Délamerikába, örökre. Illetve nem utazunk, mert apád ezt nem
éli túl. De ha csak egy perccel is túléli, azt a percet arra fogja
felhasználni, hogy a családját kiirtsa. Te tudod, hogy én most nem
túlzok. Mejrovszky úr, a mi színeinkben. Mejrovszky úr a császári
családban, mint bizalmi ember. Mejrovszky úr, a kedvenc táncosod.
_Olympia mozdulatára felelve._ Jó, jó, igen. Ezt a megjegyzést vártam.
Az én bridge-partnerem. De te hoztad hozzám. Jó, jó, ezt a második
megjegyzésedet is vártam. Én nyertem tőle. Mindegy. Választani nem
nehéz. Ennek viselni a következményeit? Nem. Inkább a halál.
_Szünet._
Krehl _haptákban_. Főméltóságú asszonyom. Én távozom. És rendelkezésükre
egész éjszaka a közelben fogok tartózkodni. _Meghajol és indul._
Ettingenné. Menjen a pokolba.
Krehl _visszafordul_. Parancsol?
Ettingenné. Semmi.
Krehl. Valamit méltóztatott mondani… Nem hallottam jól.
Ettingenné _nagyon idegesen_. Valamit mondtam, ami pillanatnyi
felháborodásommal függött össze. Most lecsillapodtam és nem tudnám
ismételni, mert hiányzik hozzá a hirtelen harag. Ön ismét értelmetlenül
néz rám. Legyen nyugodt, ez így van jól. Távozhatik.
Krehl _némán tiszteleg és jobbra elsiet_.
_Szünet._
Kovács. Ha szabad egy szerény kérdést megkockáztatnom: mit szándékozik
válaszolni, szép hercegnő?
_Szünet._
Olympia _félájultan_. Anyám. Mit válaszolnál most te az én helyemben.
Ettingenné _lorgnonjával megnézi Kovácsot_. Hogy’ felelhetek én erre,
mikor a szélhámos úr ezt nem tőlem kérdezte. Ha ő ezt tőlem kérdezte
volna, attól félek, tudtam volna neki felelni, mikor… _könnyekkel a
hangjában_… egy hatszázéves család becsületéről van szó. De tőlem nem
kérdezte.
Kovács _határozottan_. Nem.
_Szünet_.