Ettingenné. Én nem merek. Nagyon erős Havannaszivart szívtam. Dobog tőle
a szívem. _Kis szünet._ Istenem… holnapután: Velence! Örülök neki. Korán
reggel… a napfényben fürdő Canal Grande! Ah, minden évben szép ez az
első reggel Velencében… gondolán végig a Canal Granden, a palazzók közt!
Mindig új és friss ez a látvány. És szegény boldogult uradra gondolok,
az ő családjára. Az Orsoliniak dozsék voltak. Ők uralkodtak ott.
Tulajdonképpen az ő birodalma volt… sőt a te birodalmad! Milyen szép
álmodozás a kis hajón…
_Halkan belép jobbról és némán megáll előtte Krehl, a csendőralezredes,
teljes díszben._
Ettingenné _ránéz_. _Hidegen._ Kérem?
Krehl. Ezer bocsánatot kérek, főméltóságú hercegnő. Bár nehány órával
ezelőtt a bálon volt szerencsém bemutattatni főméltóságodnak, most
megismétlem: Krehl János Farkas, császári királyi csendőralezredes, a
kerület főparancsnoka. Tisztelettel kérem, kegyeskedjék megengedni, hogy
valami fontos dologról jelentést tegyek.
Ettingenné. Tessék.
Krehl. Ha parancsolna engem négyszemközt meghallgatni, úgy is állanék
rendelkezésére.
Ettingenné. Ez a hölgy a lányom.
Krehl. Ahogy parancsolni méltóztatik. _Olympiához_. Krehl János Farkas,
császári királyi csendőralezredes. Főméltóságú hölgyeim, szóról-szóra
úgy mondom el, ahogy történt. Ebben a pillanatban jövök a
telefonfülkéből, megállás nélkül, egyenesen ide. A hivatalomból
jelentik, hogy Bécsből kerestek telefonon tizenkét óra negyven perckor.
Személyes beszélgetést kívántak. Az inspekciós altisztem jelentette,
hogy nem tartózkodom a hivatalomban, hanem itt vagyok, ahol a helyem van
ma este: ő felsége születésnapi ünnepélyén. Alig veszem át ezt a
jelentést, kettő perccel ezután, tizenkettő negyvenkettőkor, már a
telefonhoz hívnak itt a Palace-ban. Odasietek. A bécsi rendőrigazgatóság
szólít és a következőket mondja: értesülésünk van, hogy Mejrovszky, a
híres nemzetközi szélhámos itt van, fürdőhelyünkön. Azonnal figyelés alá
veendő, szökés gyanuja esetén letartóztatandó. Rendőrtisztviselő már
elindult Bécsből, reggel hét órakor itt lesz, további intézkedéseket ő
foganatosítja.
Ettingenné. Igen, kérem. De bocsánat… mi közünk nekünk ehhez?
Krehl. A szélhámos huszártiszti egyenruhában tartózkodik itt. Ez ismert
szokása. Kovács kapitány nem Kovács és nem kapitány, hanem Mejrovszky, a
börtönviselt szélhámos. A világvárosok rendőrségeinek régi ismerőse.
Legutóbb a párizsi nagykövetet csapta be. Nemzetközi, úgynevezett úri
szélhámos, hamiskártyás, vasúti és szállodatolvaj. Tizenegy nyelven
beszél.
_Pillanatnyi szünet._
Ettingenné _félájultan_. A frafrafrafra-francia nagykövet mutatta be.
_Megkapaszkodik_.
Krehl. Mit tudhatta ezt ő excellenciája?
_Pillanatnyi szünet._
Olympia. És ön… most mit akar tőlünk?
Krehl. Az én helyzetem végtelenül kényes. Volt szerencsém
főméltóságtokat gyakran látni a… kapitány társaságában. Együtt
lovagolni, reggelente. Kártyázni, minden este. Én tudom a kötelességemet
ő felsége hadsegédjének családjával szemben. Kötelességemnek tartottam,
mielőtt bármit is cselekedném, ezt főméltóságodnak bejelenteni. Ezt
akkor is megtettem volna, ha nem is szólt volna a bécsi utasítás
határozottan úgy, hogy: «szigorúan kímélendők ott időző magasrangú
személyek érdekei». A két detektívem, aki itt volt az estélyen, most
kizárólag őt figyeli. Nem szökhetik meg.
Ettingenné _félájultan_. Köszönöm. Nagyon köszönöm. Rettenetes. _Kis
szünet után._ Olympia!
Olympia. Anyám, ez halálos.
Krehl. De főméltóságú asszonyom!
Ettingenné. Most mindenekelőtt hagyjon bennünket néhány percre magunkra.
Aztán rögtön beszélni fogunk erről. Csak pár perc, amíg magamhoz térek.
Itt valami nagyon okosat kell csinálni. Csak botrányt ne.
Krehl. Úgyvan.