Olympia. Végezzünk. Ne bánkódjék. Én kárpótoltam önt.
Kovács _keserűen_. Kárpótlás?
Olympia. Talán ebben az órában, ebben a percben ő felsége a császár
önről beszél. Említettük egyszer ön előtt, hogy a császár a legkedvesebb
gyermekének mestert keres, aki lovaglásra tanítsa. Így kezdődnek az
igazi nagy karriérek. Én írtam az apámnak. Száz meg száz közül ön lesz a
szerencsés.
Kovács. Kifizet?
Olympia. Igen.
Kovács. Menjek el… lovásznak. Erre jó a paraszt.
Olympia. Cselédnek? Hogyne. _Idegesen_. Ne beszélgessünk sokat. Jöjjön
tisztába magával. A modora kedves. De a kedvessége paraszt. Az ügyessége
paraszt. A lóimádata paraszt. Az agyafurtsága paraszt.
Kovács _feléje mozdul_.
Olympia _elhúzódva_. Csak a tolakodása nem paraszt.
Kovács _felkapja a fejét_.
Olympia. Az őseim az ilyen ambiciókért a maga őseit nyársra huzatták.
Nekem csak szavak maradtak. Paraszt. Vissza a fajtájához. Bearanyozott
paraszt.
Kovács _nagyon halkan, de határozottan_. Ennek a sértegetésnek a
magyarázata… már… talán az orvost érdekelné. Ez az az ismert beteges
vágy… embert vérig kínozni. Nem akarom kimondani a nevét.
Olympia. Kis szegény fantázia. Kómikus. Képtelen elhinni, hogy
egyszerűen eldobom. Ehhez betegnek kell lenni? Menjen, szegény fiam.
Szeszély volt. Még az se. És akármi volt, vége. Felejtsen. Igyék erős
italokat. És… elég kellemes külsejű ember: szeressen szép nőket. De ott
lent… maguknál.
_Szünet._
Kovács _szinte haptákban_. Elmehetek, hercegnő?
Olympia. Igen.
_Ettingenné belép._
Ettingenné. Olympia, nagyon sokáig vagy itt külön.
_Csend._
Ettingenné. És maga? Jöjjön, kapitány úr, izgatottan várjuk.
Kovács. Nem mehetek, hercegnő. Búcsúzom tisztelettel. _Feszesen hajol
meg._
Ettingenné. Hová megy?
Kovács. Inni erős italokat. Szeretni szép nőket.
_Megfordul és kisiet jobbra._
_Pillanatnyi szünet._
Ettingenné. Ez azért fantasztikus evvel a bridge-partieval. Már voltunk
most hárman: én, Albert és a kapitány, és vártuk a nagykövetet, aki azt
üzente, hogy rögtön jön. Most ebben a percben jött a nagykövet, de
elment a kapitány, most megint csak hárman vagyunk. Most félegy van, én
kilenc óra óta szervezem ezt a bridget és képtelen vagyok három
játékosnál többre vinni. Itt volna Lina, de avval nem játszom.
Olympia. Te szándékosan beszélsz most ilyen részletesen a bridgeről?
Ettingenné. Igen.
Olympia. Miért?
Ettingenné. Úgy gondoltam, hogy a te ügyed annyira el van intézve, hogy
még mi se beszélünk róla soha többé.
Olympia. Miért ne beszéljünk róla?
Ettingenné. Megölted?
Olympia. Meg.
Ettingenné. Hát akkor… _Kis szünet._ Vagy szeretnél talán most
könnyíteni egy kicsit a lelkeden? Akkor beszéljünk. Szivesen. _Kis
szünet._ Fáj?
Olympia. Igen.
Ettingenné. Akkor nagyon kegyetlen lehettél.
Olympia. Igen.
Ettingenné. Nagyon?
Olympia. Még soha ilyen nem voltam.
Ettingenné. Ne mondd.
Olympia. Kevesebb nem használt volna.
Ettingenné. Ugyan.
Olympia. Kevesebbért holnap megbocsátott volna. Meg kellett sérteni úgy,
ahogy csak egy nő egy katonát meg tud sérteni.
Ettingenné. És?
Olympia. És ez megtörtént. _Szünet_. Miért hallgatsz, anyám? Őt
sajnálod?
Ettingenné. Nem. Téged csodállak. Milyen erős vagy. Hogy bírtad ezt?
Olympia. Mert szeretem. E nélkül nem tudtam volna gyilkolni. És hiszek
abban, amivel megöltem. Hiszek az emberek egyenlőtlenségében. Hiszek
abban, hogy ő engem beszennyez még a vágyódásával is. Ebben hiszek,
hiszek.
Ettingenné. Most… fáj?
Olympia. Jobban, mint vártam. De így kell lennie. Így tökéletesen
sikerült.
Ettingenné. Szóval: vége.
Olympia. Örökre. Kivégeztem, mint Nagy Péter cár a fiát, akit szeretett,
államérdekből, hitből.
Ettingenné. Mily megnyugtató, hogy a történelem mindenre tud egy példát
a legmagasabb körökből.
Olympia. Ennek annyira vége van, anyám, hogy ma éjjel nyugodtan fogok
aludni. Megvallom, két hét óta először.
_Lina belép._
Lina. Jenny, azt hiszem végre sikerült az organizációd. Most már benn
vannak ketten: Albert és a francia, itt vagy te, a harmadik… és… hol van
a kapitány?
Ettingenné. Azt hiszem, kiment a bálterembe.
Lina. _Olympiához_. Mi van, hát nem bridgezik?
Olympia _idegesen_. Nem tudom, miért kérdezed ezt éntőlem?
Ettingenné. Én feladom ezt a bridge-partiet, Olympia. Aludni fogunk
menni.
Olympia. Igen, anyám. Fáradt vagyok. Ezt a cigarettát még elszívom.
Ettingenné. Lina kérlek, én itt maradok Olympiával. _Vár, hogy Lina
elmenjen, de Lina nem mozdul._ Exkuzálj a franciánál és mondd meg
Albertnek, hogy holnap reggel találkozunk a pályaudvaron; pont hétkor
jön az uram.