Olympia _közbevág_. Halt. Ez a mondat úgy kezdődik, mintha… _Nagyon
szigorúan néz rá._ Így a házasságról szoktak beszélni.
Kovács. Igen.
Olympia. Ön megtébolyodott.
_Szünet._
Kovács. Bocsásson meg… a fantáziámért.
Olympia. Nekem önt most itt kellene hagynom, ha nem volna mondanivalóm.
Kovács. Belátom, hogy lehetetlent mondtam.
Olympia. Igen.
Kovács. Hát könyörgöm: lehessek… alázatos rabszolgája.
Olympia. Viszony?
Kovács. Miért nevezi így?
Olympia. Nevezzünk mindent a nevén. Gyorsan akarok magával végezni.
Kovács. Milyen változott hang.
Olympia. Minden szóra figyelnie kell. Házasság? Ez tréfa volt,
feltételezem. Viszony? _Ránéz, sötéten._ Ki vagyok én?
Kovács. Asszony.
Olympia. De nem kapitány úr számára.