–
!!ÚJ FÖLDRÉSZ!! JAJ, MI LESZ A TOJÁSOKKAL!
–
Spanyolország lázas sikeréhez csatlakozva, munkatársunk fölkereste
Kolumbusz (Krausz) Kristófot, hogy vele beszélgetést folytasson Amerika
szenzációs fölfedezéséről, melyet a reggeli lapok megjelenése előtt
tudtunk meg.
A beszélgetést egész terjedelmében itt közöljük olvasóinkkal.
_Mit mond Kolumbusz?_
A márul-holnapra világhírüvé vált fölfedezőt éppen reggelinél találtam.
Udvariasan fogadott és bemutatott feleségének: kedves, molett spanyol
nő, kicsit erélyesnek látszik, férjével energikusan bánik és
beszélgetésünkbe gyakran közbeszólt. Éppen a tojásnál tartottak.
– Kicsit fáradt vagyok, – kezdte szívélyesen a kitűnő fölfedező – éppen
most érkeztem, alig szuszogtam ki magam.
– Kérem, mondja el az esetet elejétől végig.
– Hát nézze, kérem, szívesen. Hanem kérni szeretném, bizonyos
részleteket jó volna mellőzni a riportban. Köztünk szólván, nem
szeretném, ha az előzményeket szellőztetnék.
– Kérem, legyen nyugodt.
– A dolog úgy kezdődött, hogy alkalmazva voltam itt a banknál. Rám volt
bízva a pénztár, elseje közeledett, a feleségemnek kalap kellett, meg
mi… hiszen tetszik érteni. Szóval, fáztunk egy kicsit a rovancsolástól.
Nem hiányzott sok, pár ezer. De honnan vegyem, nem igaz? Este mondom a
feleségemnek: Te Kolumbina, itt baj lesz. Mi az, te szerencsétlen,
mondja a feleségem. Hiányzik az a pár ezer, nem tudom előteremteni, hát
micsináljak, mondja a feleségem, te marha, hát ha már ilyen pácba vagy,
engem szégyenbe ne hozz, még lecsuknak. De hát mit tegyek? A feleségem
gondolkodik, gondolkodik, egyszerre kisüti. Nagyon egyszerű a dolog,
megszöksz. Hova, mondom. Hova, te állat, hát hova mehet egy sikkasztó,
hát Amerikába. Amerikába, mondom, abba igazad van, de hiszen Amerika még
nincs fölfedezve. Látod, mondja a feleségem, mindig ilyen tutyi-mutyi
ember voltál, most ilyen csekélységen jajgatsz, hát eredj és fedezd föl.
No, eleinte vakaróztam egy kicsit, de aztán, hogy szorított már nagyon a
dolog, mégis rászántam magam.
– Simán ment?
– Hát elmentem ahhoz a Galileihez, itt dolgozik nálunk az is, mióta
Olaszországból elkergették, oszt’ megkérdeztem tőle: Mondjad csak,
Galikám, hát aztán biztosan kerek az a Föld, mert mégis csak nehéz ez a
dolog. Naná, nem, négyszögű, mondja a Gali. Ha nem hiszed, tapogasd meg.
Persze, hogy kerek, hát kerek. Erre aztán elindultam.
– Soká tartott az út?
– Szerencsére találkoztam ezzel a Kecskeméthyvel, az nagyon segítségemre
volt. Neki is sürgős volt már a mehetnékje, hát szorítottuk egy kicsit.
Útközben tarokkoztunk, egyszerre csak elkiabálja magát a Győző (notabene
a hajókosárban ültünk), mondom, elkiabálja magát a Győző: »Sikkasztó!
Sikkasztó!« Mi az, kérdem, te ökör, mit kiabálsz. Ott, aszongya, ott a
láthatáron, látok egy sikkasztót. No, mondok, akkor helyben vagyunk, ez
lesz az. Ki is szálltunk hamar. A parton félig meztelen, barnára sült
sikkasztókat találtunk, nagy tollakkal, meg mi. Vad sikkasztók voltak,
nem értették a nyelvünket. Jelekkel adtuk tudtukra, hogy fel vannak
fedezve. Erre megijedtek és elbújtak. Nem láttak még ilyen civilizált,
fehérbőrű sikkasztókat. Hát így történt a dolog.
– Na hallja, – mondtam – hát ez nem volt nehéz, kedves mester, ezt én is
utánacsinálom.
– Igen? – mondta titokzatosan Kolumbusz – hát idenézzen, itt van egy
tojás. Állítsa ezt föl az asztalon, ha tudja.
– Nem lehet azt – mondtam.
– Hát idenézzen – szólt a felfedező, beütötte a tojást és ráállította az
asztalra.
– Mit akar ezzel mondani?
– Hát így fedeztem föl Amerikát.
Nem értettem.
– Beütötte a tetejét? – kérdeztem.
– Nem. Hanem először csináltam és más nem jött rá ilyen egyszerüen.
– Óriási! – kiáltottam elragadtatva, mert ebben a percben jutott eszembe
a tanulság, a III. C-ből.
Le akartam borulni előtte, de ebben a percben belépett őnagysága, aki
egy percre távozott volt. Azonnal meglátta a tojást. Egyszerre vörös
lett, mint a paprika.
– Te disznó! – ordított megszeppent férjére – Megőrültél? Mit rondítod
be nekem a tiszta terítőt?
Rémülten néztünk a terítőre: a beütött tojás csakugyan kifolyt.
– Hát ez miféle marhaság? – kiabált most már feltartóztathatatlanul
őnagysága. – Mi ütött beléd? Ki hallott már ilyet, berondítani egy
tiszta terítőt? Erigy, mer’ rögtön hozzádvágok valamit!!
És felkapott egy tálat. Sietve távoztunk az ablakon keresztül.