–
ÓRIÁSI ÁRVÍZKATASZTRÓFA. VÍZ ALATT A NAGYBIRTOK. PANAMA! PANAMA! PANAMA!
HOL A HAJÓJEGYEK?
–
_Terjed a víz!_
Mai távirataink az ázsiai árvízkatasztrófáról még rémesebb színben
tüntetik fel a már multkor is fenyegetőnek jelzett csapást.
Kimutatásaink szerint negyvenedik napja tart már az esőzés, anélkül,
hogy a biztosító intézettel megegyezésre juthattak volna az érdekelt
nagybirtokosok. Azokat a híreket, melyek szerint a víz Európába is
átcsapott volna már, ma több oldalról megcáfolják: Kövesligethy Radó ma
reggel a Petőfi-társaság több tagjánál fejvizsgálatot rendezett s
megállapította, hogy a vízállás nem mutat emelkedést.
_Mit mond Noé?_
Munkatársunk a reggeli órákban meglátogatott egy érdekes embert, akiről
nagyon keveset tud a közvélemény, pedig egyik legérdekesebb alakja a
mentő-munkálatok körül alakult bizottságnak. Felfedezésnek tartjuk a
vele való foglalkozást: munkatársunk impressziója az, hogy elsőrangú és
figyelemreméltó tehetségről van szó, akiről valamikor még nagyon sokat
fognak beszélni. Már nem fiatal ember: férfikorát komoly tanulmányoknak
szentelte, különösen a zoologiában fejlesztette tudását magasfokuvá:
ebben a nemben elsőrangú szaktekintélynek ismerik. »Bocskay« című
darabját szép sikerrel adták. Minden állatot ismer.
Munkatársunkat azonnal megismerte és nagyon szivélyesen fogadta.
Állandóan a hajómunkálatok körül foglalatoskodik. Mindenütt ott van,
felügyel és ellenőrzi az építkezést. A behajózásról óvatosan és kissé
zárkózottan nyilatkozott.
– Igaz-e, hogy tekintettel lesznek az összes igényekre? – kérdezte
munkatársunk.
– Mindent megteszünk. A hajó internátusába való belépést bélyeges
folyamodvánnyal kell kérelmezni és mi az összes folyamodványokat
elolvassuk. Ahol valamelyes jogosultságot látunk a belépésre, a
legmesszebbmenő előzékenységgel adunk helyt a folyamodó igényeinek.
– Sok folyamodvány van már?
– Sok. Főleg a foghíjasok köréből. Akadémiai bélyegzővel látták el a
folyamodványokat, ezeket tudomásul vesszük.
– Tud-e valami konkurrens vállalkozásról excellenciád?
A kitűnő tudós hűvösen mosolygott.
– Valamit hallottam beszélni. De egészen jelentéktelen dolognak látszik.
– Mégis, mi az?
– Állítólag valami »Nyugat« című vállalkozás hasonló célokkal alakult
meg. Szintén a jövő nemzedék részére akarják megmenteni korunk faunáját.
Hallottam ezekről a törekvésekről, de nem veszem komolyan. Fiatalokkal
akarnak dolgozni. Ők nem ismerik az állatokat úgy, mint én.
– Képviselő úr nem utazik velük?
– Hogy gondolja? Hajóm szerkezete kitűnő és minden állat képviselve
lesz. Már legalább a komolyan számbavehetők, akikkel általában
foglalkozni lehet.
– Képviselő úr maga végzi a kiválogatást?
– A beérkező állatokat Balla Ignác olvassa végig. De mindent gondosan
szemügyre veszünk s különösen a kritikai rovatot akarom gazdaggá tenni.
– Mi a véleménye képviselő úrnak Ady Endréről?
Legyintett.
– Még várhat. Kaptunk tőle folyamodványt, de nem volt keltezve. Különben
nem tudnánk itt hasznát venni. »Repülj, hajóm« című munkájáról kiderül,
hogy ő maga is vállalkozó. Különben pedig nem akar a szürkék hegedőse
lenni, pedig éppen ez az állás van üresedésben, a többit betöltötték.
– Mennyire tervezik az utat?
– Az előfizetésektől függ. Ha a víz még egy hónapig ekkora marad, kinn
vagyunk a vízből.
– Hogy vesznek tudomást a víz csappanásáról?
– A harmadik hónap elején kibocsátjuk a hajóból Feleki Sándort. Ha
visszajön, jó. Ha nem jön vissza, még jobb.
– A jegyekkel hogy diszponál képviselő úr?
– Hogy diszponálnék? Mint a rendes jegyek, árban és jellegben fedezik a
hajó színvonalát.
– Szóval lesznek mindenféle jegyek. Gyermekek gyermekjeggyel, felnőttek
felnőttjeggyel, apák apajeggyel és anyák anyajeggyel utaznak.
– Igen – mondta Noé szárazon. – Csakhogy ezt a viccet már hallottam.
Dacára annak, hogy én Noé vagyok. Elmehet.
Munkatársunk elment a viccel.