Mélyen tisztelt cugszfürer Ur: nagyrabecsült engedelméhez híven
abfürolás után első kötelességemnek érzem, néhány sorban ezt a rövid
meldungot leisztolni cugszfürer úrnak, bejelentvén, hogy minden rendben
van, Gebür und lőnung richtig erhalten, menázsi vár gut. A rüsztung
levetése után jelenvolt hozzátartozóimtól azonnal kifaszoltam, rendesen
volt minden reinigolva, cugszfürer úr, se a nyakkendőn, se a kamáslimon,
se a mellényen nem volt semmi anstand, a cvikkeremből is kipucolták a
homokot, tessék kérem megnézni, alul is ledörgöltem. Azután elmentem
menázsizni a Pannónia nevü kantinba, ez egy nagyobb kantin, cugszfürer
úr, ahol porcellán-csajkákban faszolnak ebédet, volt sör is, nem
hozhattam cugszfürer úrnak, nem volt abtreten. Utána még bementem a
New-York korcsmába, amiről már beszéltem cugszfürer úrnak, itt szoktunk
mi összejönni, akiknek civilben doktori meg ügyvédi, meg zeitungsreiberi
mesterségünk van, itt piálunk, meg kajolunk, ha van mit, de nem
muriztunk, csak ittam egy féllangyosat, csajkában, meg egy feldflasni
fagylaltot. Nem hozhattam sört, kérem cugszfürer úr, mert aztán mindjárt
hazamentem, durmoltam egy kicsit, aztán meglátogattam a puccpasztaszemű
szeretőmet (ahogy cugszfürer úrnak parancsolni tetszett), akinek
színésznői mestersége van, a Vígszínház nevű barakba, már kétszáz
huszonkét kicsi napja. Igen jó egészségben találtam, éppen durmolt,
amikor jöttem, egy magasabb, úgynevezett Louis XV. (luikenz) priccsen, a
hintaszék, meg a taburettek, meg a medveszőnyegek, minden szépen ki volt
reinigolva, cugszfürer úr kérem, nem hozhattam sört. Én is leültem a
réz-priccs szélére, semmi anstandot nem találtam, igenis, cugszfürer úr,
háromszor megölelgettem és a puccpasztaszemű színésznő tisztelteti
cugszfürer urat, nem hozhattunk sört, de majd lesz minden. Aztán
berukkoltam ide a szerkesztőségbe, ahova be vagyok zupálva, egy pár
ilyen sreiber-mesterségű komámmal együtt, többnyire intelligens emberek,
tiszteltetik cugszfürer urat. Mi itten sreibolunk, nem liegenstüccöt
csinálunk, azért mondom, mert multkor, mikor cugszfürer úrnak tetszett
megrúgni és cugszfürer úrnak úgy tetszett csudálkozni, hogy egy
zeitungsreiber ne tudjon tisztességesen megcsinálni egy liegenstüccöt,
mikor az olyan egyszerű, az ember fél karral az orral elvágva előrekap,
aztán egyszerre a hasára esik, hátul két lábbal gyorsan kirúg, aztán két
kezéről és két lábáról két méternyire felugrik a levegőbe, úgy, hogy egy
vonalba maradjon a földdel, übt, gyors tempóban tízszer; – mondom,
cugszfürer úrnak tetszett mondani, hogy nem érti, valakinek legyen
pofája azt mondani, hogy ő ujságíró és még egy liegenstüccöt se tudjon
csinálni, cugszfürer úrnak úgy meg tetszik rúgni hátulról, hogy a
levegőben halok meg éhen, mert addig esek fölfelé. Tehát a
szerkesztőségi barakkban mi nem mindig liegenstüccöt csinálunk, azért
nem lehet azon annyira csodálkozni.
Most már minden strammul megy, sokat gondolok katonai eskümre, melyről a
főhadnagy úr is megmondta, hogy azt megszegni nem szabad, »mert isten és
ember előtt bűnösök leszünk és isten és ember előtt kellemetlenségeknek
tesszük ki magunkat«. Esténként el szoktam járni a Kaszinó nevű
pálinkamérésbe, ahol néha blattozunk is, ma megint elvesztettem az egész
lőnungomat. Aztán van itt a Duna-parton egy gyakorlótér, amit Korzónak
hívnak (a korsó sört majd elhozom cugszfürer úrnak) ide is lerukkolok
néha, nagyon jópofájú tyukok vannak lent, csak aztán soká tart a
fegyverpucolás.
Bocsánatot kérek cugszfürer úrtól, hogy abfürolás előtt a nadrágját
elfelejtettem kipucolni. Cugszfürer úr abbeli parancsának, hogy mihelyt
Pestbe érek, menjek el Darab Mari úrhölgy lakására a Külső Lókupec-ucca
39. számú ház alá és vigyek neki két kiló szalonnát és mondjam meg neki,
hogy cugszfürer úrnak csókoltatni tetszik nekije a szíve csücskét,
agyonveri, ha valami anstand lesz: – még nem tehettem eleget – a Nemzeti
Színházban egy darabomat adták aznap este és bárhogy magyaráztam az
igazgató úrnak, mit parancsolt cugszfürer úr: nem akart elengedni. Ne
tessék kérem azért rapportra stimmölni az igazgató urat: – ha cugszfürer
úr egy hónap mulva leszerel és visszamegy a standjára, a Rókus-kórház
elé, a 238-as számú kocsinak a bakjára – akkor gyorsabban kijuthatunk
mindketten a külső Lókupec-uccába – én oda fogok jönni a bádogszemű
színésznő szeretőmmel és felülök a kocsiba és megmondom a cugszfürer
úrnak: »na te büdös paraszt, most aztán hajts, ahogy bírsz, kifelé,
amerre nem jár sok ember – értetted? És hátra ne forgasd a pofád, mert
odavágok«.
Melde gehorzamszt, egyéb nincs. Cugszfürer úrnak alázatos szolgája.