Az asszony: Borzasztó ember az… Bár csuknák már be… De van rá kilátás.
Annak a zsokénak állítólag akkora pofont adott…
Az iró _(idegesen közbevág)_: Jó, jó, tudom, hírlik.
Az asszony _(csók)_: Na ne, drága. Megint ideges vagy?
Az iró: Ugyan, dehogy. De mit jössz mindig ezekkel? _(Leül. Szünet után,
idegesen.)_ Milyen pofon volt az? Micsoda zsoké?
Az asszony: Hát azt mondtad, tudod.
Az iró _(idegesen)_: Tudom!!! Tudom!!! Hát persze, hogy tudom, ha mindig
az orrom alá dörgölöd. Mintha kiváncsi volnék rá. Azt hiszed, engem
érdekel, hogy milyen pofon volt, vagy hogy ki volt az a zsoké? Hát én
egy zsoké vagyok? Furcsa vagy, kérlek, azzal a pofonnal.