János ottmaradt az öregeknél, mire az uraság ispánnak teszi meg. Erre az
asszony elhatározza, hogy óvodát nyit a faluban és fölneveli a szegény
gyermekeket. A felvonás egy ebéddel kezdődik. Afányáskás kocsonkát
esznek éppen, ürügömböccel és mézes haluskával egyaránt. Egyszerre jön
Gábriel, aki közben ispán lett a községben. Odamegy Jánoshoz és elkéri
tőle az asszonyt. Erre az asszony szó nélkül felkel, kimegy és egy lovat
hoz be, azután sírva beszalad a másik szobába. Az ispán megrendülve néz
utána. Majd Jánoshoz lép és szó nélkül kezet fog vele. János egyedül
marad a tanítóval, ülnek egymással szemben és isznak. Egy-egy szót
szólnak csak. Egyszerre bejön az asszony és kezét csendesen a férj
fejére teszi. Az ablakból meglátja ezt az ispán, bejön és kezet fog a
tanítóval, aki sírva bocsát meg Jánosnak. János kimegy, lovat
nyergeltet, közbe az asszony az ispánt elküldi Amerikába. A tanító kezet
fog a lóval, mire a szolgabíró otthagyja az ispánt, lemond az asszonyról
és mindenkinek megbocsát. A ló mindenkivel kezet fog és megbocsát az
ispánnak. Látni, amint minden jóra fordul: bejön egy ember és az összes
csapokat jóra fordítja.