_Vasárnapi kólika._
– Rendes heti az Esti Irlapnál. –
Nem tudom, méltóztattak-e már a Koronaherceg-ucca felől kimenni a
Dunapartra, de reggel felé, mikor az uccakaparógépek végigkaparják
méltóságod előtt az ő privát kaparnivalójukat. Uraságod nyugodtan haza
akar menni, mivel uraságodnak otthon felesége van, aki uraságodat várja
otthon, mert ő hű feleség, tehát reggel hatkor várja uraságodat haza
kávéval és hússal, mert a Weiszné kisfia szamár-köhögést és
szamár-rekedtséget és szamár-kolerát és szamár-szamarat kapott éjcaka –
szóval uraságod nyugodtan megy haza és ekkor egyszerre szembe jön
uraságoddal az Uccakaparógép. Uraságod tüsszög és káromkodik és erre a
Gép három kiló port gyorsan belepofoz uraságod hasába. Az Uccakaparógép
tudniillik arra való, hogy uraságod hátát kaparja. Mert az uccát,
úgyebár, minek kaparná az ember? A Kaparógép kapar és csikar és csikarja
és kaparja és pofozza az uccának a pofáját. De kérdem nagyon szerényen,
miért kell az uccát kaparni és csikarni, Csikaró úr? Nekem nem viszket
az ucca, neked se viszket az ucca, neki se viszket az ucca. Bárczy
polgármesternek tehát miért viszket pont a Lóbűbáj-ucca, pont azon a
helyen, ahol én a pofámmal lélegzeni akarok. Nekem nem viszket az ucca,
ellenben a hasam viszket, tehát miért nem kaparják a hasamat.
Ellenben Boda úr előszobájában megjelenik Barom úr és találkozik
valakivel. Szintén a bizottsági ülésről, ha nem csalódom, szintén a
bizottsági ülésről, ha nem csalódom. Nem méltóztatik csalódni, mondja
Nemcsalódom úr, annál kevésbé méltóztatik csalódni, mivel éppen ön volt
az, ha nem csalódom, aki a főpolgármester úr beszédje alatt ott állt a
hátam mögött és becses könyökével az én szügyemet rúgta és halkan
telefonált a szügyemen keresztül és benyomott öt koronáért a szügyembe
és azt telefonálta, tessék csak megszavazni azt a kis Uccakaparógépet.
Ugyan mi van belőle uraságának, azt a nyavalyás, kedves kis uccakaparót,
azt a drága kis piszkot, no tessék má’ na, azt a kis fulladt dögöt,
amitől úgy tetszik undorodni uraságodnak, de úgy, hogy éjjel, amikor
eszébe jut uraságodnak, szeretne a Bárczy úr hasában lenni, hogy szülje
meg önt még egyszer erre a keserves világra, uccakaparói minőségben, na
tessék az öt korona.
Nekünk azonban semmi kifogásunk nincs. Mi itt Pesten nagyon szépen
megvagyunk, a kaparógép kapar, először csak a gyomrunkat, de nemsokára
majd szépen kikaparja a szemünket is. Pedig jó volna, ha azt a kis
szemét meghagynák az embernek, úgyebár, mert öt korona kapcsán épp úgy
ki is lehet nyitni a szemet, mint becsukni, szintén öt korona kapcsán.
És lehetne nézni Pucák elvtársat, aki a Városligetben ló-felsárt eszik,
direkte ló-felsárt, mivel az neki dukál és őneki joga van ló-felsár
követtében elhunyni. És lehetne sírni az egyik szemével az embernek és
mázolni a pofáján a könnyeket és egypár könnyet kipofozni az embernek a
szeméből és a hasából és beletörülni a hajába.
Ha pedig méltóztatnék gondolkodni, hogy ennek miért kell így lenni, hát
akkor rá méltóztatik jönni, hogy ennek azért kell így lenni:
1. mert nálunk előbb megy ki a kishivatalnok az ajtón, mintsem a gazdag
ember a tűnek fokán, ha nekem pont azon az ajtón kell bemenni;
2. mert nálunk, ha a Weiszné a Lidóra akar menni, de kedves doktor úr,
csak nem képzeli, csak nem képzeli, hogy Lajoskát rá lehet bízni erre a
perszónára, mein armes Kind, és te ehhez nem szólsz semmit, Adolf?
3. mert nálunk, ha én egy bifszteket rendelek a vendéglőben és nekem
bifsztek helyett hoznak egy pár vízáthatlan gummikézelőgombot, nem
mondhatom a vendéglősnek, szívem szerint, te undok főgáz, hanem
mosolyognom kell ötször és vigyorognom kell ötször és mondani pardon,
pardon ötször, nem tetszett tévedni, Főúr, és belülről megpukkadnom
ötször, bár szeretném mondani: te görcsös disznó;
4. és végre, röviden, mert nálunk mindenki mindent másra szeretne tolni
és mindenki szeretné, ha helyette mindenki mindent másképp csinálna,
mint ahogy neki kellene csinálni.
De ezen addig nem lehet változtatni, míg Balkánok vagyunk és Pestek
vagyunk és szegények és nyomorultak és piszkosak vagyunk és hatér
villamoson megyünk Budára és még az a hat is másra kellene és még azt a
hatot is el akarja kérni valaki, kölcsön kiáltással. Addig ne is
álmodozzunk pénzről és automobilról és Uccakaparóról. Tessék előbb
visszaadni azt a hatot, amit tegnap adtam a kávéházban.