Mikor magukhoz tértek, egy súlyos, csattanó puffanást éreztek csupán: –
azután fájó tagokkal emelkedtek fel… Ott feküdtek a
Kossuth-Lajos-tartomány elején: és pár lépésnyire tőlük sustorogva
csapott a magasba egy szédítő vízsugár…
Egy gejzír vize a Ka-Ná-Lis szakadékon keresztül kihajította vakmerő
utasainkat a föld felszínére. Meg voltak mentve.
– És a Filatori-gát? – kérdezte fájdalmasan Puss. De a tábornok titkos
izgalomban égő szemekkel fordult feléje és rekedten súgta:
– Minden rendben van. Ide nézz. Látod ezt a piszkos, szürkésárnyalatú
vizet, mely itt mellettünk áradoz? Ez a Moso-Ga-Tólé folyam, legfőbb
folyója bu-Da-pestnek, mely keresztül hálózza a vidéket. Kövess!
Fejest ugortak. A víz loccsanva fogadta magába és bugyborékolva vitte
tovább őket… lefelé… lefelé… keresztül a Kossuth-Lajos-tartományon,
keresztül a Korzó-szoroson… le, egészen az Eskütéri-Híd-ig.