A tábornok zsebébe nyult és szótlanul nyujtotta át a két jegyet, melyet
a hor-Dhártól kapott. A magas, sötét férfi marokkal beleragadott és vad,
mohó vággyal emelte szemeihez. Azután rekedt ordítás szakadt ki
tüdejéből.
– Hiszen ez már használt jegy! – bőgte dühödten. – Mars, mars, lefelé!
Hogy a következő pillanatokban mi történt, arról egyikük se tudott
számot adni. Ellenállhatatlan erő ragadta meg őket – egyszerre mintha a
levegőben lettek volna. Egy recsegés, egy zuhanás – és a Villamos
eldübörgött előttük.
És most itt álltak, élelmiszer, víz, remény nélkül: elhagyva és
tanácstalanul – itt álltak a Körút-sivatag közepén.
És nem messze tőlük a legborzasztóbb sötétség, vadság és rémület tanyája
– nem messze tőlük az egymástevő Irokéz- és Ujságh-Irokéz-indiánok
irtóztató életének színhelye – a New-York!