4. Milyennek találja itt a viszonyokat ön és nem vállalná liberális
alapon a kultuszminiszteri tárcát?
5. Ezzel a visszavonulással a titkos választójog mellett akar ön
tüntetni, jelezve, hogy kívül akar maradni minden párton?
Másnap »A Nap«-ban a következő cikk jelent meg:
Panama! Panama! Panama!
–
Robinson a Dunán.
–
De csak Krausz! Robicseknek hívták. Szterényi keze benne van. Gyerünk a
tutajra!
Nyavalya piszkosság az, ami itt nálunk végbemegy, helyesebben végbe
vánszorog. Felhívjuk a kormány figyelmét arra a hallatlan, piszkos
slendriánságra, hogy immár évek óta fővárosunk kebelén egy eredeti,
igazi Robinson tartózkodik, aki minden szubvenció nélkül sínylődik
felelősségteljes és nehéz állásában, anélkül, hogy a főváros részéről
bármely támogatásban részesülne. De persze, ezeknek az uraknak semmit se
jelent az, hogy milyen idegenforgalmat csinálna nekünk ez a nagy,
önzetlen ember, aki nemes naivságában elhatározta, hogy ennek a mi
redves, rohadt kis fővárosunknak némi érdekességet kaparász össze. Hanem
a talpfákra van pénz. Robinsonokat támogatni nincs. Hát a báttaszéki
vasúttal mi lesz?
A cikknek megvolt a maga hatása. Az érdeklődés minden oldalról
megindult: a reporterek kezdtek felfülelni és naponta több interjunak
kellett alávetnem magam, ami, visszavonult életemre való tekintettel,
eleinte meglehetősen fárasztott. De az eredmény nem maradt el.
A következő héten ugyanis megjelent arcképem a »Tolnai Világlapjá«-ban,
alatta ezzel a cikkel:
»Olvasóinknak bemutatjuk itt az első magyar származású Robinsont, aki
már évek óta tengődik elhagyatott, magános életet szép hazánk gyönyörű
folyójának, a Dunának egy elhagyatott, ismeretlen szigetén. Közben erdei
sóskával és citrommal táplálkozik és megnyugvással várja, míg egy hajó
arra vetődik és megmenti szerető szüleinek karjai közé. Vadállatok
bundájából készült ruhája van és facipője. Szakálla már annyira megnőtt,
hogy keresztülnőtt a saját fején. Képünk a kitűnő államférfit abban a
percben ábrázolja, mikor szakálla éppen nő: a kereszttel jelölt rész a
szakáll, a másik a Robinson. A kép sarkán levő piszkosszínű folt a nagy
gondolkodó szüleinek karját ábrázolja, melybe szeretettel várják őt
vissza, mint olvasóink fentebb látták. Itt jegyezzük még meg, a mult
számból megint kimaradt, hogy a bolha tulajdonképpen tízszer olyan erős,
mint az elefánt, mert az elefánt nem tudna tízszer olyan magasra ugrani,
mint a bolha, ha bolha volna, amint címképünk ábrázolja.«