(Melyben elmondatik a fiatal Krausz születése, ifjusága és atyjával való
beszélgetése.)
Születtem a Külső-Szerecseny-utca 34. számú házban, fönt az emeleten a
119. ajtószám alatt, a lichthóf közvetlen közelében.
Atyám ugyane háznak az utcára nyíló homlokzatában jónévnek örvendő
kalmár volt: sajtárúkkal és más tejtermékekkel űzött állandó és
kiterjedt kereskedést; a ház majdnem minden előkelőbb ajtószámával és
lichthófjával üzleti összeköttetésben állott: – még az akkor jóhírű
Goldberger-családnak is szállított naponta két és félliter
pasztörizáltat a 32-es alá, félliter külön, akiknek pedig cselédjük is
volt.
Atyámat Krausz S. N. Robin-nak hívták: zsenge gyermekkoromban a második
emeleti gangon éppen ezért »der, der verfluchte, ist der Robin’s Sohn«
jelzéssel pofozott a házmester; innen neveztem magam később
Robinson-nak.
Sorsomat talán éppen az döntötte el, hogy tejkereskedésünk volt: itt
tanultam megismerni és megszeretni főelemem, a vizet, mely később
elhatározó fontosságuvá lőn életem folyásában. A tejeskannák előtt
üldögélve sok, sok vizet láttam magam előtt: – oceánok és tengerek
lebegtek szemeim ködében. Igazi tengerészvér folyt ereimben: gyülöltem
és megvetettem a hitvány kis édesvizeket.
– Hallom, Móric, te ganef, – szólt spanyolul atyám – hogy nem akarsz
mosdani.
Ekkor könnyekben törtem ki és mindent bevallottam neki: hogy mennyire
irtózom a nyomorult édesvíztől és hogy csak a tenger végtelen keserü
hullámai felé vonz minden vágyakozásom.
– Majd adok én neked keserüvizet – mondotta ősz atyám portugál nyelven.
– Takarodj a szemem elől!
Ezután elmondotta, hogy fivérem néhány év előtt éppen ily makacsul
vágyakozott a keserüvíz után, mely őt addig hajtotta, míg végre is
teljesen elhajtotta az atyai háztól. Hajósinassá lett, de a balsors
átvitte őt Budára, ahol a Lukácsfürdőbe került és most tyúkszemvágói
rabszolgaságban sínylődik.
Boldogtalan fivérem sorsa könnyekig lágyította atyámat: zokogva rúgott
hármat a fenekembe és kért, hogy térjek a jó útra.
Megigértem neki és néhány napig igyekeztem elfojtani magamban a rossz
gerjedelmeket. De természetünkön nem tehetünk erőszakot. Nekem is csak
alkalomra volt szükségem, hogy vágyaim újult erővel törjenek ki belőlem
ismét és ez az alkalom nem váratott magára soká.