I.

Asztolf úr, a mig a felesége élt, sohase igyekezett találkozni azzal a

rozsdavörös haju szép asszonynyal, a ki minden asszony közül a legjobban

hatott az érzékeire. Nem igyekezett találkozni vele, nem válaszolt a

leveleire, kerülte, bujdokolt előle. Éppen négy esztendeig élt a

feleségével, és ez alatt a négy esztendő alatt mindössze kétszer látta a

régi szeretőjét: egyszer a czirkuszban, egyszer meg, jó messziről, az

utczán.

Nem igyekezett találkozni vele özvegységének első napjaiban sem. Mikor a

fiatal asszonyt eltemették s a két kis gyermeket elvitték a rokonok,

Asztolf úr a vendéglőbe ment lakni. Látni se akarta azt a lakást, a hol

négy nyugodt, boldog esztendőt töltött; nem akart törődni semmivel, nem

gondolt senkire, nem dolgozott, csak sétált; szomorú volt.

Hanem vagy három hónappal a felesége halála után, mégis találkoznia

kellett a vöröshaju asszonynyal. Egy utczasarkon akadtak össze; szinte

egymásba botlottak.

Az asszony megszólította:

– Nem haragszom rád – szólt – csak nagyon sajnállak.

Beszélgetni kezdtek. Asztolf úr azokról a közös ismerősökről

kérdezősködött, a kiket már négy éve nem látott; de hiába tért ki minden

bizalmasság elől, az asszony csak vigasztalgatta.

Az özvegy még nem volt harmincz esztendős. Egy hónap óta gyakran

megfordult a fejében ez a kérdés: »Vajjon meddig fogok egyedül élni? Mi

lesz velem, ha hosszú ideig élek, mondjuk: ötven-hatvan esztendős

koromig?! Addig mégis csak lehetetlen lesz egyedül maradnom?!«

Ez után a váratlan találkozás után egy uj kérdés kezdett motoszkálni a

fejében:

– Vajjon nem ez e a legokosabb minden közül, a mit választhatok? Nem

helyesebb-e, mint ha le kell alacsonyodnom a megvásárolható szerelemhez?

Vagy nem helyesebb-e, mint ha megtagadom a multat, s elfelejtve a szép

emlékeimet, uj szerelemre pályázom? Hiszen ezzel semmi olyat nem követek

el, a mi eddig még nem történt meg! Így nem tagadom meg a multat, csak

visszaadom magamat annak a hétköznapiságnak, a melyet a boldogságért

elhagytam!

S kevéssel ez után a találkozás után felujult közöttük a régi viszony.

Leányok, asszonyok · 第 66 / 104 题