Brunner Hilda ezt tizenhat oldalon írta meg, s nem felejtette el, hogy
az aláírásához odabiggyessze a lakása czímét is: Varsó, Lengyelország.
A mogorva költő, a ki első versei alatt Sziriusznak nevezte magát, a
papirkosarába dobta ezt a hizelgő levelet, s nem felelt rá.
Olyan sokan keresték, hasonló czímen, az ismeretségét! S a Brunner Hilda
leveléből kirítt, hogy írója azoknak a veszedelmes hölgyeknek egyike, a
kiknek legkedvesebb időtöltése az irodalmi levelezés, s a kik
tanácskérés ürügye alatt csak autogrammokat gyüjtenek.
Sziriusz udvariatlansága Brunner Hildát nem sértette meg, és nem
csüggesztette el.
A nagy költő nemsokára egy második, nem kevésbbé hosszú levelet kapott,
a melynek a tartalmából csak ennyit érdemes feljegyezni:
»Rossz ember!
Még csak egy arczképet se küldött!
Ha kibékít egy pár sorral, egy pillanatig se haragszom tovább.
Az aláírását csak nem tagadja meg tőlem?