Tudta, hogy férje akarja ezt; s nem mondott ellent.
Pedig sok mondanivalója lett volna; de elhallgatta mind.
Ő készteté legjobban férjét, hogy igyekezzék minél elébb kertét, házát
eladni. S hogy nem gondolt az ide visszatérésre többet, azt bizonyítá
azzal, hogy gyermeke koporsóját kihozatá a sírboltból, egy másik
ércz-koporsóba záratta, hogy magával vihesse Európába s ott temethesse
el. Talán majd a dudai sírhalom szomszédjába.
Az utazás nem járt már annyi hosszadalmassággal, mint idejövetelükkor. A
Pacific vonal egy részén már lehetett utazni s a hiányzó részeken gyors
szárazföldi közlekedés volt egész New-Yorkig. Onnét pedig gyors gőzösön
csak tizennégy napi járó út Southamptonig.
Az idő is nagyon kedvezett az útnak. Gyönyörű enyhe tavasz volt a föld
más oldalán az isothermaek alatt, míg itt Európában szakadatlanul
tombolt egész tavaszszal a hideg, száraz éjszakkeleti szél.
Különösen a tengeri úton derült, csendes idő volt. Serenát egyszer sem
lepte meg a tengeri betegség; még inkább erősíté idegeit a tengeri lég,
s szemlátomást üdülni látszott.
Incze igazat adott magában az orvosnak. Jó volt őt arról a helyről
eltávolítani, a hol minden tárgy egy beszélő emlék volt rá nézve. Serena
kedélye kezdett földerülni. Valamelyik utasnak, a ki a világ minden
élczlapjait gyüjté, egy magyarországi humoristikus lapja is volt a
gyüjteményében s azt megmutatta Serenának. S Serena tudott már nevetni
is a derék Bolond Miska politikai élczeim. – Talán még örülni is
megtanul valaha.
Az egész útat a legkedvezőbb szerencsével végezték be. Már ott voltak a
végén. Albion partjai fehérlettek a láthatáron. Reggel már Southampton
kikötőjében lesznek. A Water Nymph kitünő hajó.
Este sokáig fenn voltak a fedélzeten az utazók s gyönyörködtek a
látványban, a mint a félhold alá sülyed az oceánba. Azután jó éjt
kivántak egymásnak s mentek aludni. A hölgyek a női cabinokba tértek, a
férfiak a közös hálóterembe.
Incze megcsókolta Serena ajkát és homlokát az elváláskor. Azután eszébe
jutott valami, utána sietett, visszahivta, hogy még a két szemét is
megcsókolja. «Jó éjszakát kedves! jó éjszakát!»
Éjfél után volt az idő, midőn egyszerre irtóztató rázkódás s rá
következő kábító recsegés, ropogás veré föl az alvókat.
Kiugrottak ágyaikból. Rohant, a ki birt a födélzetre. Borzasztó látvány
volt előttük. Egy roppant nagy három árboczos hajó nekiment éjjel a
gőzösüknek: egyenesen neki az orrával a Water Nymph oldalának s teljes
gőzerővel keresztül hajtott rajta. Öt másodpercz alatt a Water Nymph
keresztül volt törve, s a három árboczos feneke alá gázolva, elmerítve a
hullámokba.
Ez történt a Barton Cliff előtt, két mérföldnyire Whyte sziget nyugoti
hegyétől.
Minden élő és nem élő, a mi a Water Nymphen volt, a víz alá merült.
Mikor Incze magához tért: a három árboczos födélzetén pillantá meg ezt a
nemszeretem-világot.
Első szava az volt ápolójához:
– Hol van nőm?
Az vállat vont s azt felelte:
– A kik a női hálószobában voltak, azok mind elvesztek.
Ő is.