_Pillanatnyi csönd._
_Misch sarkon fordul és balra kimegy._
Casella _meglepetten_. Miért ment ki?
Lujza. Nem tudom.
Casella. Szó nélkül megfordult és kiment. Azért, amit mondtam?
Lujza. Lehet.
Casella. De hát mit gondol ő most?
Lujza. Nem tudom.
Casella. Csak nem gondolja, hogy… De hát ez kínos volna, ha azt hinné,
hogy én ezt magának adresszáltam. Én akarom, amit akarok, de ilyen
hibákat nem szoktam csinálni. Különös fiú. Olyan, mint egy vad gyerek.
Úgylátszik, érzékeny az új helyzettel szemben. Lehetséges, hogy
megharagudott?
Lujza. Oh igen.
Casella. Maga megmondta neki, hogy én magát vacsorázni hívtam?
Lujza. Nem kellett volna?
Casella. Ja úgy! Ez más. De remélem, azt is megmondta, hogy mikor
megtudtam, hogy maga az övé, többé egy szóval sem…
Lujza. Hogyne. Természetesen.
Casella. Most sok mindent értek. De csudálom, hogy felteszi rólam. Hát
rabló vagyok én? Miért mosolyog? Ő engem rablónak tart?
Lujza. Azt hiszem.
Casella. Talán maga is?
Lujza. Egy kicsit.
Casella. Nem, édesem, embert nem rablok. A tőzsdén, pénzt. Azt is
kesztyűvel. De embert nem. Se férfit, se nőt. Mit csináljak? Maga nagyon
tetszett nekem délután. Nagyon. Pillanat alatt megvolt a tervem. Erre
kisül, hogy a másé. És épp az övé. Jó, hogy még nem voltam svungban.
Könnyű volt fékezni és megállni. Érdekes. Na mindegy. _Kis szünet után._
Élnek a szülei?
Lujza. Igen. Egy nagymamám is él.
Casella. Segíti őket?
Lujza. Mindent nekik adok, amit keresek.
Casella. Hol laknak?
Lujza _lenéz a földre_.
Casella. Miért nem felel? Hol laknak?
Lujza. Egy padláson, egy raktárban.
Casella. Azt mondta délután, az apja állattenyésztő.
Lujza. Igen. Az első ijedségben mondtam. Az apám éjjeli újságárus. De a
padlásraktárban ingyen lakunk, mert a háziúr gyereke beteg és
kecsketejet kell innia és a padláson velünk lakik két kecske és az
apámra vannak bízva.
Casella. Szóval ezeket tenyészti.
Lujza. Őrzi. Hát ő tulajdonképp… inkább… pásztor. Azért ebben is van
szép. Mikor a kecske az ablakpárkányra kiáll. Nézi a sok háztetőt. Akkor
nyugtalan és kívánkozik, mert azt hiszi, hogy azok mind hegyek. Szeretne
rajtuk ugrándozni. Úgy kell visszatartani.
Casella. És maga ott él.
Lujza. Itt… és ott.
Casella. Ilyenkor este hova szoktak menni?
Lujza. Vacsorázni az Adolfhoz.
Casella. És hangverseny, színház?
Lujza. Soha.
Casella. Nem szereti?
Lujza. Imádom. De hát hogy jutok én oda? Pedig a zenéért… meghalok.
Casella. Hát soha nemesebb élvezete, szép izgalma… soha semmi?
Lujza. De van. Nekem van egy kis tüdőcsúcshurutom, attól van néha egy
egészen kis lázam. Harminchét, kéttized. Az kimondhatatlan, milyen
kellemes. Csupa bágyadt szép gondolat. Mintha boldogság zúgna az ember
fülében, fantázia, kis forró izgalom, mámor, hőség… olyan piros az arcom
és olyan lelkesedés van bennem. A szegény embernek is van ám öröme,
kérem.
Casella. És ezek után én rabló vagyok… ha magát ebből elvinném?
Lujza. Nagyon fájna neki.
Casella. De hát van neki joga magát börtönben tartani? Ő nem gondolkozik
ezen?
Lujza. Nem bírnám ki, ha tudnám, hogy szenved.
Casella. A férfi akkor szenved, ha a nő ostoba és hosszúra nyujtja a
szakítást. Okos nőnél a szakítási tusa a kegyelemdöféssel kezdődik. És
nincs tovább.
Lujza _lelkes meggyőződéssel_. Én ezt mindig mondom. Ha az ember elmegy,
hirtelen menjen, szó nélkül. Ne kínozza a másikat. _Megijed attól, amit
mondott._ Már aki el akar menni. Én nem.
Casella. Soha?
Lujza _miután sokáig nem felelt_. Mondja. A magáé ilyen okosan ment el?
Casella. Igen.
Lujza. És… nem fájt?
Casella. A szívnek is van érzéke a praktikusság iránt. Hamarabb gyógyul,
ha érzi, hogy nem érdemes neki fájni.
Lujza _a földre néz_.
Casella. Na, mindegy. Fődolog, hogy már meg is van a lakásom Nizzában.
Egy szalón, két háló.
Lujza. A másik… kinek?
Casella. Ma reggel nem tudtam, kinek. Délután fél hétkor tudtam. Most
megint nem tudom.
Lujza _zavartan néz a földre_.
Casella _a saját képmásához_. Ne nevess! _Lujzához_. Ő nem ismer rám.
Bosszant ez a Misch. Micsoda primitív dolog, engem azzal gyanusítani,
hogy…
_Misch belép, kezében kalapja, karján a kabátja._
Misch. Miért nem folytatod?
Casella _idegesen_. Dehogy nem folytatom. Azt mondtam, engem gyanusítasz
azzal, hogy itt előtted célzásokat teszek a kisasszonynak.