Casella _örömmel_. És? Na?
Misch. És ráérsz operabálba menni?
Casella. Ma délután hatkor megkezdtem a szabadságomat. Letettem a
telefont. Mint a munkás a kalapácsot. Két hétig mindent kikapcsolok.
Holnap elutazom Délre. Agyondolgoztam magamat. És egy kis bánatom is
van. Azt is ki kell heverni.
Misch. Neked, bánatod?
Casella. Hogyne.
Misch. Üzleti bánat.
Casella. Nem. _Lujzához_. Maga ki fogja találni.
Lujza _félénken, de mosolyogva_. Asszony.
Casella. Úgy-e mondtam. Úgy van. Illetve úgy volt. Vigyázatlan voltam.
De meggyőződésem, hogy az efajta bánat éppúgy pénzkérdés, mint a kezdődő
tuberkulózis. Nagyon intenziven utazni, szórakoztatóan élni, aludni, ha
kell altatószerrel, de aludni! És Coué! Ez a fődolog, Coué!
Lujza. Mi az?
Casella. Nem ismeri? Coué-féle módszer. Nagyszerű. Autoszuggesztió!
Önrábeszélési módszer. Az ember egy mondatot, ami nem igaz, addig
ismétel gépiesen, hangosan, amíg igaz lesz. Például, akinek rosszul
megy, az gépiesen, hangosan elmondja egy nap tízezerszer is, hogy:
«egyre jobban megy nekem, egyre jobban megy nekem, egyre jobban nekem,
egyre jobbanmegy nekem… amíg végre tényleg… jobban megy neki!
Lujza _nevetve_. Érdekes!
Casella. Próbálja meg egyszer, ha a feje fáj. Tíz perc alatt elmulik.
Lujza. Furcsa. És most… most miféle mondatot ismételget?
Casella. Most azt mondom… _gépiesen darálja_. Nincs bánatom, nincs
bánatom, nincs bánatom… és máris érzem, hogy… nincs bánatom.
Lujza. Milyen furcsa.
Casella. Most már csak egy kis vízkúra és így összesen két hétre
becsülöm a bánatot. Akinél tovább tart, az nem tisztességes ember. Az
költő.
_Szünet._
Lujza. Szép asszony volt?
Casella. Inkább okos. Sokat segített. Na mindegy. Holnap Nizza,
kijózanodás és aztán a futó viszonyok után végre egy végleges nő, de
végre, végre már egyszer egy olyan, akiért érdemes legyen verekedni,
dolgozni… akinek természetes, hogy én vagyok a mindene… valami derült,
pénztelen, egészen egyszerű, hűséges, nyugodt kis lény. _Lujzához_. Ezt
is maga fogja jobban megérteni.