Lujza. Ő nem akar.
Misch. Nem kell helyettem beszélned, nem vagyok én olyan nagy zavarban.
Tudok én is felelni. Köszönöm szépen, de nem megyek.
Casella. Hát nem az operabálba. Erről igazán könnyen lemondok. Legyünk
szentimentálisak, gyerünk a régi kis korcsmába, az Adolfhoz, kis menűt
enni. Sok lovat és varnyút ettünk ott meg. Emlékszel még?
Misch. Oda se megyek.
Casella. Miért?
Misch. Mert ez nekem nem szentimentálizmus. Én még most is odajárok
minden nap.
Casella. Tíz év óta?
Misch. Tíz év óta.
Casella. Akkor kivel jártál oda?
Misch. Ketten jártunk oda.
Casella. Ketten? De kivel?
Misch. Hát veled!
Casella _lecsap rá_. Na végre, csakhogy tegeztél. Nehezen csaltam ki
belőled. Most azért ne bosszankodjál. Hát gyertek akárhova, csak
gyertek. Vagy restelsz velem jönni?
Lujza. Oh! _Nevet_.
Casella. Ez nem tréfa. Nekem igen rossz hírem van. Ez vele jár a
karriéremmel. Négy-öt újság jól él abból, hogy engem gyaláz. És másik
négy-öt még jobban él abból, hogy hallgat rólam. _Nagyon hosszú, szinte
kínos szünet._ Érdekes. Elég kínosan folyik ez a beszélgetés. _Szünet_.
Én ezt olyan könnyű társalgási modorban képzeltem. De én csak egyedül
társalgok. Senki se segít. Hát legalább kérdezzetek valamit. Na!
_Szünet._
Misch. Mennyi pénzed van?
Casella. Ez jó kérdés. Nem tudom. Van sok aktivám és Amerikában sok
adósságom. De azok várnak. Pénz nincs is. Csak bank. Na tovább!
_Szünet._
Misch. Hány bankod van?
Casella. Ez még jobb kérdés. Még csak kettő.