Casella. És most mondd meg, mit akartál összetörni.
Misch. Semmit.
Casella _a kirakathoz lép_. Csak nem engem? Mit szólsz, kiraktak a
kirakatokba. Az igazgató gyöngéd figyelme. Ízléstelen fráter. Ma láttam
először. Igazad van. De már intézkedtem.
Lujza. Ki tetszik dobatni?
_Lujza mindvégig nagyon elfogult, bámulja a nagy embert, reménykedik,
fél tőle, mosolyog, zavarban van. Úgy beszél vele, mint iskolásgyerek a
tanítóval._
Casella. Azt nem. Kár volna. Egy ilyen baba ma sok pénzbe kerül. De kap
egy nagy fekete szakállat.
Lujza. Kár.
Casella. A régi Misch! Hirtelen harag, de aztán gyors és bölcs
meggondolás. A régi vagy. Örülök az arcodnak. Miért vagy ilyen komor?
Lujza _szerényen_. Nem szereti, ha így bámulják.
Misch. Nagyon megváltoztam.
Casella. Nem nagyon. _Nézi_. Elfogult vagyok most. Nagyon szerettelek,
Misch. Tudod, miért mentem ki Amerikába? Mert te megharagudtál rám. Nem
találtam többé a helyemet. De most már hálás vagyok neked érte. Azóta…
megkeményedtem. De most a kéreg alatt meg vagyok hatva, Misch. Ezt abból
következtetem, hogy sokat beszélek. Úgylátszik, én még mindig szeretlek,
Misch. Ezt nem tudtam. Nem is nagyon örülök neki. Zavar az ilyesmi.
Például: nincs maradásom, amióta megtudtam, hogy itt vagy. Csak
átöltözni mentem haza. Kár, hogy össze akartál törni. De ma velem jössz.
Mind a ketten velem jöttök. A kisasszony, remélem, átadta a meghívást? A
kisasszonnyal megismerkedtem, ezt tudod, úgy-e?
Márton _halkan_. Hogy ne!
Misch. Igen. _Mártonhoz_. Márton, menjen le a földszintre és nézze meg,
hogy ott vagyok-e. Ha nem vagyok ott, akkor jó. Ha ott vagyok, küldjön
ide fel és maga maradjon lent.
Márton _szégyenkezve elkullog_.
Casella. Örülök, hogy ilyen szép, fiatal és a tied. Velem jöttök mind a
ketten. _Kis szünet._ Na? Hallgatás?
Misch _a jobboldali pulton buzgón rakosgat_.
Lujza _félénken_. Neki éjjeli munkája van.
Casella. Neki itt többé semmi munkája nincs. Én felajánlom neki azt a
munkakört és azt a jövedelmet, amit megérdemel. Már három tervem is van
számára. Ez egészen kedélytelen: egy óra óta csak az izgat, hogy mi lesz
veled. Nem szeretem, hogy így hatsz rám.
Misch. Köszönöm, de én ezen a helyen maradok.
Casella. Ez tréfa.
Misch. Nem, ez komoly.
Casella. Akkor dac, Misch-féle dac és, remélem, utána bölcs meggondolás.
Misch. Tévedés.
Casella. Ki téved?
Misch. Aki azt hiszi, hogy ez dac.
Casella. De ki téved, te vagy én?
Misch. Miért ez a kérdés?
Casella. Hogy halljam, hogy tegezel-e vagy magázol. Ezért kérdezem.
Misch. Ez gyerekség.
Casella. Miért nem tegezel, mint régen?
Misch. Hagyjuk ezt most.
Casella. Nagyon sötéten nézel rám. A régi dologért már nem haragszol,
ezt feltételezem. Azért haragszol, mert a főnököd lettem? Vagy azért,
mert a világon vagyok?
Misch _buzgón rakosgatva_. Nem haragszom. Csak szerény vagyok.
Casella. Nagyon sötét vagy, de ez érthető. Na gyere, a fehér asztalnál
egy pohár bor mellett jobb impressziód lesz rólam. Elmegyünk hárman
vacsorázni. És onnan az operabálba. Nos?