Balla. Ne oda üljön, ott huzat van.
Misch. Ön óv engem. Ön nem tudja, hogy nekem direkt ambicióm meghűlni.
Azért ülök direkt a huzatba.
Balla. Az ön ülési óhaja nekem parancs. Beleülök én is a huzatba. _A
helyére áll._
Misch. Ön gúnyol engem.
Balla. Nem.
Misch. Akkor ön hízeleg nekem.
Balla. Soha nem tettem ilyet.
Misch. Én kihirdetem itt mindenki előtt, hogy Casella úr még nem kérte
meg tőlem Lujza kisasszony kezét és én még nem vagyok Casella úr sógora.
Sőt ellenkezőleg, haragban vagyok vele.
Balla. Bár én olyan intim volnék vele, hogy haragban volnánk. Misch úr,
ön elárulta magát. Szóljanak néhány jó szót érdekemben.
Misch. Gyerünk a dologgal, főnök úr.
Öreg hölgy _a ruhacsomónál_. Majd én diktálom a számokat, kedves,
aranyos Misch úr.
Misch. Elragadó. _Mártonhoz_. Mondjon már maga is valami szépet.
Márton. Tessék helyet foglalni, méltóságos úr.
Misch. Méltóságos úr – nagyon jó. Ezt el is vártam. Ha felséges úr
leszek, felfogom magát akasztatni, Márton.
Márton. Kedves egészségére, kegyelmes úr.
Misch. Részeg disznó.
Márton. Úgy van, felség.
_Leülnek. Könyvek, akták kerülnek elő. Márton a kartonokat rakja ki és
sorban szedi ki belőlük a ruhákat. E készülődések alatt Lujza és Elvira
a baloldalon állva halkan beszélget._
Lujza. Úgy nézed Mischt, hogy az már botrányos. Mindenki észreveszi.
Elvira. Én téged úgy irigyellek.
Lujza. Mischért?
Elvira. Azért is. És mindenért!
Lujza _sóhajt_.
Öreg hölgy _Mártonhoz_. Nem ez következik. Sorba raktam őket.
Elvira. Nem vagy boldog?
Lujza. Ma nem!
Elvira. Tegnap még voltál?
Lujza. Igen.
Márton. Megvan kérem. Ez a csomó odatartozik ahhoz a rakáshoz.
Elvira. És holnap már boldog leszel?
Lujza. Ki tudja.
Balla. Tehát kezdjük. A kis kézikönyve hol van?
Misch _keresgélve_. Most volt itt. Mit piszkálják a holmimat?
Elvira. Misch mit szól a szenzációhoz?
Lujza. Hallottad, mit szól.
Elvira. Más férfi örülne.
Lujza. Ő nem olyan.
Misch _megtalálta a könyvét_. Megvan! _Írni kezd bele._ A dátum…
december…
Elvira. És a mamád?
Lujza. Még nem tudja.
Elvira. Mit csinál a mamád?
Lujza. Felmelegíti estére a déli káposztát.
Elvira. És a papád?
Lujza. Megeszi az egészet.
Elvira. És a mamád?
Lujza. Nem vacsorázik.
Elvira. És a papád?
Lujza. Tűri.
Elvira. Na és most ez így marad?
Lujza _idegesen_. Mit akarsz tőlem?
Balla. Zsófia nagysád, kezdhetjük?
Öreg nő. Igen, főnök úr.
Elvira _Lujzához halkan_. Láttam az első szerelmedet, a Kotányit, az
utcán. Rosszul néz ki.
Lujza. Ugyan kérlek.
Elvira. Bánt, hogy említem? Ne bántson, mert egy csinos nővel ment.
Lujza. Na látod, hogy nem halnak bele ezek az urak.
Elvira _sóhajtva_. Csak mi halunk bele.
Öreg nő _egy női ruhával a kezében_. 3423. A. L. 45.
Balla _jelet tesz könyvébe e mellé a szám mellé, miközben ismétli:_
3423. A. L. 45.
Misch _beírja a számot a könyvébe_.
_Lujza és Elvira beszélgetve lassan közeledik Misch felé._
Lujza. Nem halunk bele.
Elvira. Én belehalok.
Lujza. Én nem halok bele.
Elvira. Én belehalok.
Lujza. Én nem.
Elvira. Én igen.
Lujza. Én nem.
Misch _felnéz a könyvből, rájuk kiált_. Csöndet kérek!
Lujza _közelebb lép_. Szép ruha.
Misch. 3423. A. L. 45. Megvan.
Öreg nő _a ruhát leteszi, másikat vesz át Cibulkától, aki a ruhákat
adogatja_.
Cibulka. Ez a legszebb.
Öreg nő. Te ne beszélj Cibulka, téged nem kérdeztek. 6848. Z. K. 14.
Balla _megjelzi_. 6848. Z. K. 14. Igaza van, ez gyönyörű ruha. Casella
előtt ilyen anyagunk nem volt. Higyje el, Lujza kisasszony, Casella úr
friss szellemet hozott az áruházba.
Misch. Azt én is észrevettem. _Bejegyzi_. 6848. Z. K. 14.
Balla. Higyje el, Lujza kisasszony, ez nem harctér, de ezen a téren is
lehet valaki Napoleon. És ha e téren valaki Napoleon, úgy Casella az,
tisztelt Lujza kisasszony.
Misch _írás közben_. Lujza kisasszony tudomásul veszi, hogy ön
agyba-főbe dícséri Casellát és alkalomadtán közölni fogja ezt vele.
Balla. Azt hiszem, ön gúnyol engem, Misch úr.
Misch. Én is azt hiszem. _Öreg nőhöz._ Tovább, Zsófika.
Öreg nő. Parancsára, Misch úr.
Misch. Itt Balla úr parancsol, nem én. Maradjunk csak abban a
hangnemben, amiben tegnap voltunk. Az összes újkeletű udvariasságokat
visszautasítom, még pedig undorral.
Öreg nő. Nagyon ingerlékeny, Misch úr. _Ruhát vesz át._ 4867. J. R. 21.
Balla _nézi a könyvében_. 4867. J. R. 21. Én Casellát nagyobbnak tartom,
mint a francia Citroënt és a német Stinnest. Casella amerikai stílust
jelent. Ugyebár J. R. 21?
Öreg nő. Igenis, főnök úr.
Balla. Köszönöm, Zsófia nagysád. _Jelet csinál._ És még mi lesz belőle!
Hisz olyan fiatal! _Szemüvegét szeméhez emelve megnézi a viaszkképmást._
Cibulka _elragadtatva kiált fel_. És nagyon csinos!
Misch. 4867. Te ne beszélj, fiam, mert ez mind nem neked szól. Lujza,
úgy-e te is csinosnak találod! J. R. Úgy-e?
Balla. J. R.
Lujza. Igen. De már abbahagyhatnád az egészet.
Misch. És 21. Igen?
Balla. Igen, 21. Lujza kisasszony személyében az egész áruházat
tisztelte meg a hatalmas főnök. Ő erre csak büszke lehet.
Misch. És én?
Balla. Ön különösen.
Misch. Köszönöm. Ha kibékülök Casellával, első dolgom lesz önt
elcsapatni.
Balla _nevetve_. Ne haragudjon rám, Misch úr. _Öreg nőhöz._ Ez volt a
három női toalett a kirakat számára. A 3423-as Jeritzáé, a 6848-as
Woronzieff hercegnőé, Clermont grófnőé a 4867-es. Megvan?
Misch _aki ezt jegyezte_. Meg.
Öreg nő. Ugyanez a három modell más színárnyalatban itt a kartonban.
_Felnyitja_. Ugyanazon számokkal és a szín jelzésével. _Kirakja a
pultra._
Misch _odanéz_. Rendben.
Balla. Kérem a három férfiruhát, Grill úr.
_Öreg nő Lujzához és Elvirához megy. Grill úr előlép. Cibulka szemben
áll Mischsel és szerelmesen bámulja. Márton adogatja a férfiruhákat
Grill úrnak._
Grill úr. Egy frakköltöny Casella úr viaszképmására. _Meghajlik a szobor
felé._ 126. R. L.
Balla. 126. R. L. Remekül áll rajta a frakk.
Misch úr. Grill úr köszönt a szobornak. Tudomásul vesszük és közölni
fogjuk Casella úrral. 126. R. L. Tovább.
Grill. Egy sportöltöny Rockefellernek.
Misch. Az nem úr? Az csak Rockefeller?
Grill úr. 208. K. Z.
Balla. 208. K. Z.
Misch. 208. K. Z.
Grill úr _remegő hangon_. És egy szmoking Fordnak.
Misch _írva_. Szintén nem úr. Csak Ford.
Grill úr _egyre jobban remegő hangon_. 604. K. Y.
Balla. 604. K. Y.
Misch. 604. K. Y. Mi az Grill úr? Ön sír?
Grill úr _sírva_. Én oly érzékeny vagyok. Én nem bírom ki Misch úr
gúnyos modorát. Bocsásson meg Misch úr, de én nagyon érzékeny vagyok.
_Zokog_.
Balla _feláll_. Grill úr, én önt részben irigylem, részben sajnálom
ezért az érzékenységéért. De Misch úr oly nagy ereje és tényezője
áruházunknak, hogy tőle ilyet nem lehet rossz néven venni. Az átadást
befejeztük és tovább fogunk vonulni a gyermekruha-osztályba.
Grill úr _csöndesedő sírással_. Itt vannak a táblák az árakkal.
_Átadja_.
Balla. Márton, maga itt marad.
Márton _sírva_. Igenis, főnök úr.
Balla. Mi baja?