Gandhi: az indiai szabadságharc vezérének neve. A Mahatma melléknevet a
nép adta neki. Mahatma: nagy lélek, – az ember, aki eggyé lett a
mindenséggel. Aki elolvassa Romain Rolland: _Mahatma Gandhi_ című
könyvét, az fénysugarakat lát fölvillanni a fekete ködben, amely a
világra borul. A fény nem az európai író tollából, hanem az ázsiai
népvezér alakjából árad.
A nagyszerű harc, amely Indiában megindult, több egy nemzet
szabadságharcánál: ez az egész emberiség ügye, a harc mindannyiunk
jövőjéért folyik, mert az igazság, a jóerkölcs, a művelődés, sőt az
igazi kereszténység csatája a fosztogatás és vérengzés barbár rendszere
ellen, amely az európai civilizáció köpenyege alatt rejtőzik.
Gandhi, aki mint angol egészségügyi tiszt, végigcsinálta a világháborút,
így nyilatkozik erről: «A háború leleplezte az Európán uralkodó
civilizáció sátáni természetét. A győztesek a jóerkölcs nevében
megsértették a közmorál minden egyes törvényét. Nem volt olyan alacsony
hazugság, amellyel nem éltek volna… Európa nem keresztény. Európa a
pénzt imádja.»
(Úgy látszik, mégis hiba volt, hogy az ántánt, midőn meztelenre
vetkőzött, meghívta hozzá az ázsiai és afrikai népeket.)
Gandhi szerint a civilizáció megbolondította az európaiakat, a pénz
cselédjeivé, lelki életre és a béke áldásának megértésére képtelenekké
tette őket. A civilizáció a szegények és gyöngék pokla. Indiának legfőbb
érdeke: elűzni a nyugati civilizációt!
Megjegyzendő: az európai civilizáció ellensége Londonban végezte a
jogot, anyanyelvére fordította Ruskint és Platót, alaposan ismeri a régi
és új filozófusokat, a keresztény népek irodalmát az evangéliumtól
egészen Tolsztojig és miután – mint maga mondja – sok pénzt és időt
pazarolt arra, hogy angol gentlemant formáljon magából, most házi
szőttes hindu köntösben és mezítláb jár. Bár hithű hindu, saját
vallomása szerint Jézus példájából tanult legtöbbet.
Ez az ember őszinte, tiszta, mély, bölcs és erős, mintha valóban az
istenség gondolata inkarnálódott volna benne. Európa örök szégyenét és a
fehér fajok gyászos erkölcsi csődjét jelenti, hogy az a férfi, aki ma az
emberiség legnagyobb igazságainak hordozója, Ázsiában, «színes»
szülőktől született.
*
Mi kényszerítette ezt a békés embert arra, hogy forradalmat szervezzen
Nagy-Britannia vagy mondhatnók: Európa ellen?
A világháború kitörésekor az angol kormány autonómiát igért Indiának.
India csakugyan lépre ment a háborús propaganda ideális jelszavainak és
egymillió katonát küldött a németek ellen. Még 1918. tavaszán, midőn a
középhatalmak sarokba szorították az ántántot, Lloyd George és az indiai
alkirály ünnepélyesen megismételték a home rule igéretét. A
fegyverszünet megkötése után szörnyű kiábrándulás érte a hindukat: az
angolok hallani sem akartak többet az autonómiáról.
Ez a páratlan szószegés arra ösztönözte Gandhit, hogy a nemzeti mozgalom
élére álljon. A helyzetet elmérgesítette Dyer angol tábornok, aki egyik
pandsabi városban, ahol a csőcselék erőszakoskodásokra vetemedett, napok
mulva, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, gépfegyvertűz alá vette az
egyházi ünnepre összegyült békés sokaságot. Körülbelül hatszáz halott és
ugyanannyi sebesült maradt a téren, köztük sok asszony és gyermek. A
kormány vizsgálatot indított, a vizsgálat eredménye az lett, hogy az
angol katonatisztek dicséretet és jutalmat nyertek. Anglia – alkalmasint
a világháborúban aratott győzelmének hatása alatt – vas erélyt mutatott
a hindukkal szemben. Kihirdették a hadiállapotot, Pandsabban angol
repülők bombákat dobáltak a népgyűlésekre, a haditörvényszék
összefogatta és megkorbácsoltatta a legtekintélyesebb polgárokat.
Igy viselkedtek Ázsiában a «keresztény civilizáció képviselői». És
hogyan viselkedtek a «pogány hadak?»
Gandhi mindenekelőtt a non-violence, az erőszaktól való tartózkodás
elvét proklamálta. «El kell készülnünk arra, hogy nyugodt lélekkel
nézzük végig nemcsak ezer, de sok ezer férfi és asszony lemészárlását,
mielőtt India elfoglalhatná a maga helyét… El kell jutnunk oda, hogy az
akasztófát mindennapi dolognak nézzük». Dyer tábornokról azt mondta:
«Nem szabad haragudni az őrültre, de ártalmatlanná kell tenni.»
Második lépése volt a non-cooperation kimondása, amely kettévágott
minden közösséget a hinduk és az angolok között. Az angol szolgálatban
levő hinduk lemondtak címeikről és hivatalaikról, visszaküldték
rendjeleiket, a hindu gyerekek kimaradtak az angol iskolákból, a peres
felek bojkottálták az angol bírákat és választott bíróság elé vitték
ügyeiket, a lakosság távolmaradt mindenféle hivatalos fogadástól és az
európaiak ünnepeitől. És a többi.
A non-cooperation hatását kellemetlen módon érezte az angol trónörökös,
aki a hindu előkelőségek távollétében és a nép fagyos közömbössége
mellett utazott végig Indián.
A vértelen forradalom további mozzanata lett volna az angol árúbojkott
és az adófizetés és egyéb törvényes kiszolgáltatások megtagadása. Az
árúbojkottot az angol ruhaszöveteken kezdték. Gandhi ösztönzésére egész
Indiában újból előkeresték a divatból kiment rokkát és a házi
szövőszéket. A raktárakban maradt angol szöveteket nyilvánosan
elégették.
Az adófizetés és a katonáskodás megtagadása, Gandhi szerint, polgári
kötelesség ott, ahol bűnös kormányrendszerrel állunk szemben. Ha az
ilyen rendszertől nem vonjuk meg támogatásunkat, akkor magunk is
bűntársává leszünk.
Mielőtt azonban megtehette volna ezt az utolsó nagyjelentőségű lépést,
az angol hatóságok letartóztatták. Vád alá helyezték három hírlapi
nyilatkozata miatt, amelyek közül az első, amely válasz volt Birkenhead
lordnak egy igen pökhendi és egész Indiát megfenyegető táviratára,
többek közt így szólt:
«Nincs megegyezés a birodalommal, amíg a brit oroszlán az arcunk előtt
rázza véres karmait. A brit birodalom alapja a fizikailag gyöngébb fajok
szervezett kifosztása és a durva erőszakkal való konvencionális
hencegés; ez a birodalom nem maradhat meg, ha van egy igazságos isten,
aki a világot kormányozza. Legfőbb ideje, hogy az angol nép megértse: a
harc, amely 1920-ban kezdődött, tovább fog folyni, amíg el nem érte
célját, tartson bár egy hónapig vagy egy esztendeig, avagy sok hónapig
és sok esztendeig… Imádkozom Istenhez, hogy töltse el Indiát
alázatossággal és kellő erővel, hogy mindvégig kitartson a non-violence
mellett.»
Az angol bíró, akinek minden szava a vádlott hallatlan erkölcsi
fölényének elismerése volt, bocsánatkérések között hat évi
kényszermunkára ítélte Gandhit. Gandhi úgy fogadta az ítéletet, mint aki
tudja, hogy ebből nagy haszna lesz az indiai szabadság ügyének.
Legújabban – már Romain Rolland könyvének megjelenése után – «kegyelmet»
kapott.
Mostani szerepléséről nem tudunk, de annyi bizonyosnak látszik, hogy az
indiai lavinát, amelyet ugyanazok az erkölcsi erők hajtanak, amelyek
egykor tönkre tették a római császárságot, földi hatalom nem tudja többé
megállítani és az is bizonyos, hogy a készülő nagy változás hatását
egész Európa meg fogja érezni.
Gandhi és mink.
A háború óta egyre-másra halljuk és olvassuk, hogy az európai
civilizációnak bealkonyodott. Mi magyarok a megszállt területeken a
magunk szemével látjuk, hogyan süllyed el fokról-fokra egy darab Európa
a barbárság mocsarában. Az egész európai értelmiség sejti, hogy valahol
nagy baj van, de hogy mennyire haladt már a pusztulási folyamat, arról
egyikünknek sincs tiszta képe. Az ázsiai népek kívülről figyelnek
minket, róluk föltehetnők, hogy több elfogulatlansággal ítélik meg
helyzetünket, mint magunk. Úgy látszik, ők már elvégezték magukban, hogy
az európai civilizáció bukása nem a messzi távolban jelentkező
veszedelem, hanem kész valóság. Tagore, aki pedig kimondottan ájropéer,
egy tokiói előadásában óva intette az ázsiaiakat attól, hogy fiaikat
továbbra is Európában neveltessék. Mahatma Gandhi, a hindu vezér, az
európai civilizációt az emberiség gonosz ellenségének tartja, amely –
szerencsére – hamarosan el fogja pusztítani önmagát. Tehát ennyire
volnánk már?
*
Az ázsiai entellektüellek hite szerint a világháború az európai
civilizáció öngyilkossága volt; a fehér fajok sokat emlegetett haladása
véres és mocskos zsákutcába jutott, ahonnan nincs visszatérés; a
nyugateurópai nagy nemzetek, amelyek büszkén emlegetik, hogy ők a
civilizáció élén masíroznak, nemzeti dicsőségüket ma a szervezett
vérengzésben és rablásban keresik.
Mért emlegette az ántánt háborús propagandája annyit a húnokat? A mai
úgynevezett kultúrnemzetek csak annyiban különböznek a népvándorlás
kalóznépeitől, hogy technikai fölkészültségük jóval veszedelmesebbekké
teszi őket. Európát ma húnok, vandálok és mongolok lakják, akik
repülőgépek és mérges gázok fölött rendelkeznek.
A japánok izgatott kárörömmel, a hinduk komoly szánakozással nézik
Európa összeomlását. Mahatma Gandhi a gépet teszi felelőssé a fehér
fajok erkölcsi bukásáért. Isten trónjára Európa a gépet ültette, amely
kegyetlen, acélfogú bálványként fölfalja saját híveit. Az európai
civilizáció a gép segítségével elpusztítja önmagát. De mi várakozik még
reánk ebben a szörnyű pusztulási folyamatban?! A jövő háborúja a
rovarirtás formáját fogja fölvenni, hiszen minduntalan halljuk, hogy az
európai hadseregek ma már olyan gázok birtokában vannak, amelyekkel
néhány óra alatt egész világvárosok lakosságát el lehet mérgezni. A jövő
háborújában nem lesz hadüzenet. Az ellenségek éjnek idején meg fogják
lepni egymás városait és a győztes babérkoszorúját az nyeri el, aki több
békésen alvó férfit és nőt tud elpusztítani.
A világháború tapasztalatai után ki kételkedik benne, hogy a
kultúrnemzetek erre igenis képesek? Ime, az európai civilizáció végső
eredménye: egy fölfegyverkezett őrült, akit az emberiség érdekében le
kell fogni.
*
Gandhi az európai erőszak ellen a non-violence, az erőszaktól való
tartózkodás fegyverét szegezi. A géppuska ellen a szeretet fegyverét.
Képzelhető ennek halálosabb lefőzetése a keresztény Európában? Egy
helyen így ír erről: «Non-violence: tudatos szenvedés… Azok a férfiak,
akik a leggonoszabb erőszak idején fölfedezték a non-violence törvényét,
nagyobb lángelmék voltak, mint Newton, nagyobb hadvezérek, mint
Wellington; ők bebizonyították, hogy a katonai fegyverek hatástalanok… A
non-violence a mi fajunk törvénye, miként a violence a bestiáé. (Hallod
ezt, Európa?) A bestiában a szellem szunnyad. Az ember méltósága
magasabbrendű törvény után kívánkozik: ez a szellem ereje… Azt akarom,
hogy India engedelmeskedjék ennek a törvénynek, azt akarom, hogy
ébredjen a saját erejének tudatára. Lelke van, amely nem pusztulhat el.
Ez a lélek szembeszállhat a világ minden anyagi hatalmával.»
Más helyen azt mondja: «India ereje nem fizikai eszközeiben van, hanem
megfékezhetetlen akaraterejében. Non-violence nem jelenti azt, hogy
kiszolgáltatjuk magunkat a gonosztevőnek. Non-violence a lélek minden
erejét szembehelyezi a zsarnok akaratával. Egyetlen férfi ilyen módon
szembeszállhat egy egész birodalommal és előidézheti annak bukását.»
*
Aki azt hiszi, hogy a hinduk passzív rezisztenciájának alapja a
gyávaság, az téved. Európai embernek nem könnyű az ázsiai mentalitást
megértenie. Gandhi azt mondja: «Ahol csak a gyávaság és az erőszak közt
van választás, ott az erőszakot ajánlom. Magam nyugodt lélekkel
elhatároztam, hogy inkább meghalok, semhogy embert ölnék. Akiben azonban
nincs ennyi bátorság, az inkább gyakorolja magát az emberölés és a
meghalás művészetében, semhogy gyalázatosan szökjön a veszedelem elől.
India védje meg inkább fegyverrel a becsületét, de ne legyen gyáva
nézője a saját megaláztatásának. De én tudom, hogy a non-violence éppen
annyira fölötte áll a violencenek, mint a megbocsátás a büntetésnek.»
Hogy a hinduk mennyire megértik és komolyan veszik Gandhi tanítását, azt
bizonyítja a guru-ka-baghi híres eset. Ezen a helyen hindu szentély van,
ahol rosszhírű emberek garázdálkodtak. A nép el akarta őket zavarni, az
angol kormány azonban – ő tudja, miért – védelmébe fogadta őket. Ekkor
összegyült ötezer fiatal ember a non-violence hívei közül. Mindennap
százan közülük imádkozva a szenthely felé vonultak. Az angol rendőrség
egy hídon várta őket, vasvégű botokkal. A fiatal emberek a sűrű
botütések és rúgások között imádkozva mentek előre, amíg egyenként el
nem ájultak. Mindennap száz ember az ájulásig botoztatta magát, a
nélkül, hogy egyetlen kiáltást, vagy jajszót is hallattak volna. Ez
hetekig tartott. Egy angol ember, Andrews, aki végignézte a dolgot, azt
írja, hogy «a kereszt árnyékát» vélte látni.
Ez az: a kereszt! Ha Jézus tanítványai fegyveres erővel támadtak volna a
római birodalomra, az őskereszténység szánalmas kudarcba fulladt volna.
Igy azonban a szegény emberek csapata az önkéntes szenvedés jelvényével
és a non-violence erejével megbuktatta a cézárok világbirodalmát. A
non-violence természetesen nem cél, csak eszköz. Ennek az eszköznek
alkalmazásához azonban hit kell, olyan hit, amilyen Európában nincs.
Semmi kétség: az emberiség lelke ma már nem Európában lakik. Semmi
kétség: a vílág jövő sorsa Ázsiában alakul ki.
Violence, vagy non-violence.
Egy barátom elolvasta Romain Rolland: Mahatma Gandhi című könyvéről
írott két cikkemet és most abban, hogy én lelkesedem a non-violence
hindu apostoláért, az én eddig vallott elveim megtagadását, szóval:
következetlenséget lát. A levélíró hivatkozik is a Pesti Hirlap
karácsonyi számában megjelent vezércikkemre, amely szerinte a violence
«hiszekegyje».
Mellékesen megjegyzem: nem vetek különös súlyt arra, hogy politikai
kérdésekben következetes férfiúnak mondjanak, mert hiszen az ember
meggyőződése a tudásán, az pedig a tapasztalatain épül; újabb
tapasztalatok és jobb tudás tehát bármikor arra szoríthatják a
becsületes embert, hogy lebontsa és újból felépítse politikai
meggyőződését. Akinek választania kell a következetesség és az igazság
között, az hiú fajankó, ha nem az igazságot választja. És valljuk meg:
Gandhi hatalmas és tündöklő alakja képes reá, hogy önmagukból kiforgassa
az embereket és halomra döntse doktrináikat.
Ezeket előrebocsátva, ki kell jelentenem: a Gandhi esetében nem éreztem
szükségét, hogy revizió alá vegyem elveimet. Amit a levélíró az én
következetlenségemnek néz, az csak az ő tévedése. Akkor hibázza el a
dolgot, midőn a hindu szabadsághősnek az erőszaktól való elvi
tartózkodását (a non-violence-t) összetéveszti az őskeresztények és
Tolsztoj aszkéta megadásával. Az evangélisták és az orosz gróf írásai
ugyan érezhető hatással voltak a hindu vezér lelki fejlődésére, azért
alapvető és kiegyenlíthetetlen különbség marad közöttük: az
őskeresztények a béke emberei, Gandhi azonban ízig-vérig harcos. Az
őskereszténység a földi javakról való lemondásra, Gandhi pedig a tőlük
jogtalanul elrabolt földi javak visszahódítására ösztönzi híveit.
Ő Indiát meg akarja szabadítani az érckarmú európai parazitáktól és a
legkisebb ár, amit ezért megadna, a saját élete. A vérontástól borzad:
csak a vérontástól, nem a harctól! Az ellenségben is szereti a
felebarátját; nem gyűlöli az angolokat, miként (saját szavai szerint) a
sátánt sem gyűlöli, de igenis gyűlöli az angol hatalmi rendszert, ezt
sátáninak, az emberiség ellenségének nevezi, ezt halálra keresi. Azt
írja: «Harcunk nem irányul a Nyugat ellen, hanem a materialista
civilizáció és a gyöngébbek kizsákmányolása ellen, amely azzal együtt
jár.» Nem hinném, hogy a hindu tömegek követni tudnák vezérüket ilyen
hajszálfinom megkülönböztetések útvesztőin, de hiszen gyakorlati
szempontból ez közömbös is: akár szeressék, akár gyűlöljék az angolokat,
abban egyetértenek valamennyien, hogy meg kell tőlük szabadítani Indiát.
Az őskeresztény belenyugszik az erőszakba: ha megütöd a jobb arcát,
odanyujtja a balt is. Gandhi ismételten hangsúlyozta már, hogy a
non-violence nem belenyugvás, hanem a lelki erőknek a fizikai erőszakkal
való szembeállítása. Ő is odanyujtja az angoloknak India bal arcát, de
csak azért, mert meg van róla győződve, hogy az ütés Nagy-Britanniának
fog fájni.
A non-violence neki nem célja, csak taktikai eszköze; ő ezt a harci
taktikát választotta, mert ez megfelel az ő és népe vallásos
vérmérsékletének és mert a violence-nál hatásosabbnak és inkább
célravezetőnek tartja. Szerinte a non-violence hatástalanokká teszi a
katonai fegyvereket. És bizonyos, hogy egy népet, amely ellenállás
nélkül tud szenvedni és meghalni, nem lehet többé botokkal és
gépfegyverekkel kormányozni.
A non-violence tehát védelem a terror ellen: Gandhi azonban nemcsak
védelmi, hanem támadó fegyvereket is használ szabadságharcában. Ezek
elseje a non-cooperation, a szörnyen tökéletesített bojkott, amely a
hindu népet eltiltja attól, hogy bármi közösséget vállaljon elnyomóival;
a döntő harcot pedig a desobedience fegyverével akarja megvívni, amely
elmegy egészen az adózás és mindennemű közszolgáltatások megtagadásáig,
a kormányhatalom kiéheztetéséig.
Gandhi tehát tartózkodik az erőszak alkalmazásától, harcmodora azonban
végül is pusztítóbb hatású lehet az angol fegyvereknél; ő nem
ambicionálja, hogy győzelmes csatákban megölessen néhányszor tizezer
angol zsoldost, de ha megvalósul az, amit ő tervez, akkor szívén találja
egész Nagy-Britanniát.
Tehát: a Gandhi-féle mozgalom természete nem békés, hanem harcias; a
mozgalom lényege nem a non-violence, hanem a «fékezhetetlen akaraterő»,
amely a megalázott és kifosztott Indiát szabaddá akarja tenni. A hindu
nép óriás száma és különös lelki diszpoziciója oly irigylésreméltó
helyzetbe hozták Gandhit, hogy kimondhatja a non-violence-t. Ő ebben a
harcban nem is törődik sokat az angolokkal, hanem minden képességét a
hindú nép politikai nevelésének szenteli. És kétségtelen, hogy ha
sikerül neki háromszázmillió földijét a non-cooperation jelszavával
egységes frontba sorakoztatnia, akkor az angol uralom megbukott minden
tankjával, repülőgépével és gépfegyverérel együtt.
És hogy végül visszatérjek a következetesség és következetlenség
kérdésére, amelyből kiindultunk: magunk teljesen tisztában vagyunk vele,
hogy a non-violence magasabb rendű, nemesebb fegyver, mint a violence.
Ha azonban arról győződünk meg, hogy a magyarság, amellyel a civilizált
Európa lelketlenebbül bánt, mint a hindukkal vagy bármely más színesbőrű
néppel, hogy a magyarság nem tudja kivívni emberi sorsát a non-violence
alapján, akkor természetesen a violence híveivé szegődünk.
Hogy ez nem következetlenség, azt igazolja maga Gandhi, mikor így ír;
«Ahol kénytelenek vagyunk a gyávaság és az erőszak között választani,
ott én az erőszakot ajánlom.» És: «Sokkal jobban szeretném, ha India
erőszakkal szabadítaná fel magát, semhogy rabszolga maradjon, aki hozzá
van láncolva úrának hatalmához.»
(1925.)