Míg pár hónap előtt megjelent regényemben, a «Pénz legendájában», a
túlságba vitt analizis hatását akarom egy finomult lelki szövetü lényre
feltüntetni, megvilágítván azt, hogy az akarat mennyire pusztul a
túldifferenczirozott agyműködés hatása alatt; addig e kis tanulmányban a
szenvedély impetuosus erejével foglalkozom.
A Pénz legendájában az akaratbetegséget, ezt a tán legmodernebb és
legveszedelmesebb lelki kórt tárgyaltam. A melyet majd, a cziklus
harmadik számát képező regényben, a «Fuimus»-ban szélesebben festek.
Hiszen ha a «Pénz legendájá»-nak hősnőjében, Mini grófnőben van
akaraterő, akkor megteszi férje felé azt az _egy_ lépést, a mely
megmenti. Éppen ugy, mint ha Bálványosy Sándor erélyes, akaraterős
ember, megneveli alapjában nem rossz lelkü feleségét, de persze akkor e
tulajdona megadja az egyéniségéből hiányzó egyetlen vonást arra, hogy
kiváló, talán nagy ember legyen belőle. Ez esetben azonban nem tesz fel
mindent egy kártyára: – a szerelemre s így valószínűleg a regény se
történik meg.
A «Pénz legendájában» a bőség veszedelmét akartam megírni. A regény egy
kiváló kritikusa, Pekár Gyula igazat adott nekem, hogy három főalakom:
Mini grófné, Balványosy és Vezekényi Elek tragikuma abban áll, «hogy az
élet minden dús javait mintegy magától az ölükbe ontja s így nem tudnak
többé akarni…»
Gányó Julcsában társadalmunk egy másik typikus részének, a magyar népnek
két véghatárát: a könnyűvérü, szilaj dohánykertészt és a csupa eszmévé
tisztult nazarénust akarom bemutatni. Ezek között pedig a paraszt
rationalistát, a gazdát.
Gányó Julcsát egészséges szenvedélye, ős ereje keresztül kergeti jón,
rosszon, majd kiválasztja lelkének jobb anyagát s egy új vallás karjaiba
hajtja.
Hogy menti meg Julcsát impetusa és lelki egyensúlya, ez utolsó
tanulmányom filozofiai háttere. Hogy bukik el a passziv Mária grófnő, ez
a pénz legendája.
Az egyikben a magyar nép haladó, bár még kötött filozofiáját akarom
megvilágítani, a mely azért életképes, mert fajunk _józan ideálizmusa
szülte_. A másikban egy túlfinomult társadalmi kör, csupán izgalmakat
kereső, akaratra képtelen alakjának tragikus sorsát rajzolom. Mint
grófnő elbukik, mert képtelen megtenni az egyetlen lépést a boldogulás
felé. Elbukik, mert passziv.
Julcsa kiállja a tűzpróbát, mert fajának ez életerős, bár
életnagyságúnál nem nagyobb s így typikus alakra szüksége van. Julcsa
emelkedik, mert _erős_. Ebben párhuzamos a két tanulmány, ebben
kapcsolódik össze. Ezt akarom a két regényben feltüntetni.
_Szent-Tornya_, 1893 szeptember havában.