(_Költemények_, CLVII).]
[Note 381: Pietro Aretino és Bandinelli terjesztették ezeket a
pletykákat. Az urbinói herceg 1542-ben fűnek-fának elmesélte, hogy
Michelangelo roppant meggazdagodott azáltal, hogy uzsorakamatra adta
kölcsön azt a pénzt, amelyet II. Julius pápától kapott a síremlékért,
melyet nem készített el. – Michelangelo némi mértékben alkalmat is adott
ezekre a vádakra, pénzügyekben olykor tanusított kiméletlenségével, (így
például az öreg Signorellivel szemben, akit 1518-ban egy 1513-ban
felvett kölcsönért zaklatott) és a kincseket halmozó paraszt ösztönszerű
kapzsiságával, amely benne természetes nagylelkűségével egyesült. Pénzt
és birtokokat harácsolt össze, de úgyszólván gépiesen, örökölt
hajlamból. A valóságban rendkívül hanyag volt ügyeiben; semmiféle
számadást nem vezetett, azt sem tudta mije van és teli marokkal
adakozott. Családja szüntelenül merített tőkéjéből. Királyi ajándékokat
adott barátainak, szolgáinak. Műveinek nagy részét nem adta el, hanem
elajándékozta. Ingyen dolgozott a Szent Péter-templomon. Senki sem
itélte el nála szigorúbban a pénz szeretetét: „A nyereségszomj igen nagy
bün“ – írja öccsének, Buonarrotónak. Vasari méltatlankodva tiltakozik
Michelangelo ellenségeinek rágalmai ellen. Felsorolja mindazt, amit
mestere elajándékozott: – Tommaso dei Cavalierinek, Bindo Altovitinak,
Sebastiano del Piombónak, Gherardo Perininek megbecsülhetetlen rajzokat;
Antonio Mininek a _Lédát_, valamennyi kartonnal és mintával együtt;
Bartolommeo Bettininek egy remek _Venust és Cupidót_; del Vasto
marchesének egy _Noli me tangere_-t; Roberto Strozzinak a két
_Rabszolgát_; szolgájának, Antoniónak, a _Keresztlevételt_, stb. – „Nem
értem“ – mondja végül – „miképen mondhatják fösvénynek ezt az embert,
aki olyan bőkezű volt ezekkel a sok ezer tallért érő művekkel.“]
[Note 382: Levelek Giovan Simonnéhoz (1533), – Lionardo Buonarrotihoz
(1540 november).]
[Note 383: Vasari.]
[Note 384: „Úgy tünik fel előttem, hogy nagyon is elhanyagolod az
alamizsnálkodást“ – írja 1547-ben Lionardónak.
„Azt írod, hogy annak az asszonynak négy aranytallért fogsz adni Isten
iránt való szeretetből; – ez tetszik nekem.“ (1547 augusztus).
„Ügyelj arra, hogy oda adakozz, ahol szükség van és ne barátságból vagy
rokonságból, hanem Isten iránt való szeretetből és ne mondd meg, honnan
jön.“ (1549 március 29).
„Ne tégy említést rólam“ (1547 szeptember).
„Jobban örülnék, ha azt a pénzt, amelyből nekem ajándékokat küldesz,
inkább Isten iránt való szeretetből adnád ki, mert, amint hallom,
nálatok nagy az ínség.“ (1558).
„Öreg létemre szeretnék lelkem üdvösségeért valami jót tenni,
alamizsnálkodni, mert más módon nem vagyok képes jót tenni.“]
[Note 385: Condivi.]
[Note 386: Levél Lionardóhoz (1547. augusztus).]
[Note 387: Ugyanaz (1550. december 20.).
Más alkalommal érdeklődik egy Cerretani iránt, akinek leánya zárdába
készül (1549 március 29.). – Unokahuga Cecca közbenjár nála egy szegény
leány érdekében, aki zárdába lép be. Michelangelo örömmel küldi el neki
a kért összeget. (Lionardóhoz, 1556 május 31.).
„Egy szegény leányt elvenni“ – mondja egy alkalommal – „szintén az
alamizsnálkodás egy módja.“]
[Note 388: _Költemények_, LXXXI.]
[Note 389: „A nyomorultnak lassú a halál“
_Költemények_, LXXIII, 30.]
[Note 390: 1549 márciusban: viterbói vizet ajánlottak neki, amely
csakugyan jót is tett (Levelek Lionardóhoz). – Még 1559 júliusban is
kő-bántalmai voltak.]
[Note 391: 1555. július.]
[Note 392: _Költemények_, LXXXI.]
[Note 393: Levél Vasarihoz (1555. június 22.). – „Nemcsak öreg vagyok“ –
irta Varchinek már 1549-ben – „hanem szinte már a halottak közé
tartozom“ _(Non solo son vecchio, ma quasi nel numero de’ morti.)_]
[Note 394: Vasari levele Cosimo de’ Medicihez (1560 április 8.)]
[Note 395: Nyolcvanöt éves volt.]
[Note 396: Akkor jutott eszébe a szerződés, amelyet hatvan év előtt
kötött III. Pius pápa örököseivel a sienai székesegyház
Piccolomini-oltárára nézve. Most akarta elkészíteni.]
[Note 397: Levél Lionardóhoz (1563. augusztus 21.).]
[Note 398: Vasari.]
[Note 399: A Palazzo Rondaniniben levő _Pietá_-ról van szó. – (Daniele
da Volterra levele Lionardóhoz 1564 június 11.).]
[Note 400: Tiberio Calcagni levele Lionardóhoz, 1564. február 14.]
[Note 401: Daniele da Volterra levele Vasarihoz (1564. március 17.)]
[Note 402: _Költemények_, CLII.]
[Note 403: 1564 február 18.-án. – Halálakor mellette voltak: Tommaso dei
Cavalieri, Daniele da Volterra, Diomede Leoni, két orvos, úgymint
Federigo Donati és Gherardo Fidelissimi és szolgája Antonio del
Franzese. Lionardo csak három nap múlva érkezett Rómába.]
[Note 404:
_De giorni mie’_…
_L’ultimo primo in piu tranquilla corte._
(_Költemények_. CIX. 41.)]
[Note 405: Boldog a lélek, hol nincsen idő!
(_Költemények_, LIX.)]
[Note 406: _Költemények_, CIX, 37.]