[Footnote 10: Szivesen elismerem, hogy e példák nem oly észrevevési
ítéletek, melyek valaha, ha értelmi fogalmat hozzá tennének is,
tapasztalati ítéletekké válhatnának, mert csak az érzésre vonatkoznak,
melyet mindenki szubjektivnek ismer föl, melyet tehát soha sem szabad a
tárgynak tulajdonítani; azért nem is válhatnak soha objektivekké; csak
oly ítéletnek akartam egyelőre példáját adni, mely pusztán szubjektiv
érvényességű s magában alapot szükséges egyetemes érvényességhez s ezzel
tárgyra való vonatkozáshoz nem foglal magában. Oly észrevevési ítéletnek
példája, mely hozzákapcsolt értelmi fogalom által tapasztalati ítéletté
válik, a legközelebbi jegyzetben következik.]
[Footnote 11: Hogy könnyebben érthető példánk legyen, vegyük a
következőt: ha a nap a kőre süt, ez megmelegszik. Ez az ítélet puszta
észrevevési ítélet s nem foglal magában szükségességet, akár hányszor
vettem is észre én vagy mások; az észrevevéseket csak rendesen így
egybekapcsolva találtuk. De ha azt mondom: a nap megmelegíti a követ,
akkor az észrevevésen felül az ok értelmi fogalma járult hozzá, amely a
napfény fogalmával a melegségét szükségkép kapcsolja egybe s a
szintetikai ítélet szükségessé s egyetemessé, tehát objektivvé s
észrevevésből tapasztalássá válik.]
[Footnote 12: Így nevezném inkább azokat az ítéleteket, melyeknek neve a
logikában _particularia_. Mert ez utóbbi kifejezés már azt a gondolatot
foglalja magában, hogy nem egyetemesek. De ha az egységen (egyes
ítéletekben) kezdem és így haladok a mindenség felé, még nem szabad a
mindenségre való vonatkozást hozzá elegyíteni; csak a sokaságot gondolom
a mindenség nélkül, nem az alóla való kivételt. Ez szükséges, ha a
logikai momentumokat a tiszta értelmi fogalmaknak alapúl vettem; a
logikai használatban megmaradhatunk a régi mellett.]
[Footnote 13: Miképen egyezik azonban meg az a tétel, hogy tapasztalati
ítéletek az észrevevések szintezisében szükségességet rejtenek magukban,
azzal az előbbi sokszor hangsúlyozott tételemmel, hogy a tapasztalat,
mint a posteriori ismeret csak esetleges ítéleteket adhat? Ha azt
mondom, a tapasztalat tanít valamire, ezzel mindig csak a benne levő
észrevevést értem, például hogy a kőnek a naptól való megvilágítására
melegség következik s ennyiben a tapasztalati tétel mindig esetleges.
Hogy e melegítés szükségkép következik a naptól való megvilágításra,
benne foglaltatik ugyan a tapasztalati ítéletben (az ok fogalma folytán)
de ezt nem a tapasztalatból tanulom, hanem megfordítva, a tapasztalat
csak az értelmi fogalomnak (az ok fogalmának) az észrevevéshez való e
hozzá tétele folytán származik. Mikép jut az észrevevés e járulékhoz, a
Kritikában a transscendentalis ítéleterőről szóló szakaszban (137. l.
sf.1 176. l. a II. kiadásban. A tiszta értelmi fogalmak sematizmusa)
olvasandó.]
[Footnote 14: E három egymásra következő szakasz nehezen érthető meg
kellően, ha a Kritikának az alaptételekre vonatkozó részét nem vesszük
számba; de az a hasznuk lehet, hogy ennek egyetemes részét jobban át
lehet tekinteni s a főmozzanatokra jobban figyelni.]
[Footnote 15: Hőség, világosság stb. kis térben (fokilag) ép akkorák,
mint nagyban; hasonlókép fokilag nem kisebbek a belső képzetek, a
fájdalom, a tudat általában, akár hosszú, akár rövid ideig tartanak.
Azért a mennyiség itt egy pontban, vagy pillanatban ép akkora, mint
bármekkora térben vagy időben. Fokok tehát nagyobbak, de nem a
szemléletben, hanem csak az érzéklésben, vagy pedig egy szemlélet
alapjának mennyiségében, s csak az 1-nek 0-hoz való viszony által
foghatók föl mint mennyiségek, azaz az által, hogy mindegyik végtelen
átmeneti fokok által a megszűnésig, vagy pedig a zerótól a gyarapodás
végtelen mozzanatain át egy bizonyos időben levő meghatározott
érzéklésig nőhet. _(Quantitas qualitatis est gradus.)_]
[Footnote 16: 176 s tov. s. 294. l. s tov. a II. kiadásban «A tiszta
értelmi fogalmak sematizmusa» s «A tárgyaknak általában fenomenákra s
noumenákra való osztásának okáról» c. főszakaszok. _A ford._]
[Footnote 17: Nem pedig (mint rendesen mondják) intellektualis világ.
Mert intellektualisak ismereteink az értelem folytán s ezek érzéki
világunkra is vonatkoznak; intelligibilisek azonban oly tárgyak,
melyeket csak az értelem gondolhat s amelyekre érzéki szemléletünk nem
vonatkozhatik. Minthogy azonban minden tárgynak kell hogy valamely
lehetséges szemlélet feleljen meg, oly értelmet kellene képzelnünk, mely
közvetetlenül szemlél dolgokat; ily értelemről azonban nincs a
legcsekélyebb fogalmunk sem, tehát azokról az értelmi lényekről sem,
melyekre vonatkoznék.]
[Footnote 18: Csak Crusius tudott középutat, t. i. hogy egy tévedni s
csalni nem tudó szellem eredetileg belénk oltotta e természeti
törvényeket. Minthogy azonban gyakran csalfa alaptételek is belopóznak,
mire magának e férfiúnak rendszere nem kevés példát szolgáltat s biztos
ismertető jeleink az igaz eredetnek az igaztalantól való
megkülönböztetésére nincsen: ily alaptétel használata nagyon bajos
dolog, mert sohse tudhatjuk biztosan, mit csepegtetett belénk az igazság
szelleme, mit a hazugságok atyja.]
[Footnote 19: 1. Substantia. 2. Qualitas. 3. Quantitas. 4. Relatio. 5.
Actio. 6. Passio. 7. Quando. 8. Ubi. 9. Situs. 10. Habitus.]
[Footnote 20: Oppositum, Prius, Simul, Motus, Habere.]
[Footnote 21: Második kiadás 442. és 403. l. A két tábla «A tiszta ész
paralogizmusairól» című szakaszban s a tiszta ész antinomiája első
szakaszában: «A kozmológiai eszmék rendszere».
_A ford._]
[Footnote 22: Második kiadás 348. l. «A reflexió fogalmainak
amfiboliájáról» című szakasz végén.
_A ford._]
[Footnote 23: A kategoriáknak itt felállított táblájáról mindenféle
érdekes megjegyzés tehető, minő l. hogy a harmadik az elsőnek s
másodiknak egy fogalomba való kapcsolatából származik; 2. hogy a
mennyiség s minőség kategoriáiban csak az egységtől a mindenségig vagy a
valamitől a semmiig (e célra a minőség kategoriái így helyezendők el;
realitás, korlátozás, teljes negatio) van haladás _correlata_k vagy
_opposita_k nélkül, míg a relatio s modalitás kategoriáiban ilyenek igen
is vannak; 3. hogy valamint a logikában kategoriai ítéletek szolgálnak
mindig a többieknek alapul, hasonlókép a szubstancia kategoriája szolgál
alapul valódi dolgok minden fogalmának; 4. hogy valamint a modalitás az
ítéletben nem külön állítmány, hasonlókép a modalfogalmak sem tesznek
hozzá meghatározást a dolgokhoz stb.; ilyféle elmélkedéseknek megvan a
maguk nagy haszna. Ha pedig azonfölül a praedicabiliákat mind
felsoroljuk, melyeket körülbelül teljes számban minden jó ontologiában
(példáúl Baumgartenében) találhatni, és osztályonként a kategoriák alá
foglaljuk és mind e fogalmak lehetőleg tökéletes taglálására ügyelünk:
akkor így a metafizikának egy pusztán analitikai része származik,
melyben még egy szintetikai mondat sincs s amely megelőzhetné a
másodikat (a szintetikait) s határozottságával meg teljességével nemcsak
hasznot hozhatna, hanem rendszerességében bizonyos szépséget is
mutatna.]
[Footnote 24: Második kiadás 316. l. «A reflexió fogalmainak
amfiboliájáról» című szakasz elején.
_A ford._]
[Footnote 25: Ha mondhatni, mihelyt valamely tudományról be van
bizonyítva, hogy feladatait az emberi ész természete mindenkinek
föladja, úgy hogy megoldásuknak sok, habár hibás kisérlete
elkerülhetetlen, hogy e tudomány legalább minden ember eszméjében van
meg valósággal, akkor bizonyára mondhatni, hogy a metafizika szubjektive
(még pedig szükségkép) valósággal megvan s joggal kérdezzük, hogy
(objekive) mikép lehetséges.]
[Footnote 26: A diszjunktiv ítéletben minden lehetőséget egy bizonyos
fogalomra vonatkoztatva, beosztottnak tekintjük. Valamely dolog teljes
meghatározásának ontologiai elve (minden lehető ellentett állítmányból
minden dolgot egy illet meg), mely egyszersmind minden diszjunktiv
ítélet alapelve, minden lehetőség foglalatját veti alapul, melyben
minden dolognak általában lehetősége meghatározhatónak tekintetik. Ez
némi fölvilágosítására szolgál ama fentebbi tételnek, hogy az észbeli
funkció diszjunktiv észkövetkeztetésekben formailag azonegy azzal, mely
által minden realitás foglalatjának amaz eszméjét hozza létre, mely
valamennyi egymásnak ellentett állítmány pozitivumát magában foglalja.]
[Footnote 27: «A tiszta ész paralogizmusairól» című főszakasz, melyről
azonban megjegyzendő, hogy a Kritika II. kiadásában egészen át van
dolgozva. Minden újabb kiadás az I. és II. kiadás szövegét közli.
_A ford._]
[Footnote 28: Ha az appercepció képzete, az Én, fogalom volna, mely
által valamit gondolhatni, akkor mint állítmányt más dolgokról is
használni, lehetne, vagy pedig ily állítmányokat magában foglalna. De
nem egyéb, mint a létel érzete, a legkisebb fogalom nélkül és csak annak
képzete, amihez minden gondolkodás viszonyban _(relatione accidentis)_
van.]
[Footnote 29: Második kiadás 224. lap. «A tapasztalat analogiáiról» című
fejezetben.
_A ford._]
[Footnote 30: Valóban nevezetes dolog, hogy a metafizikusok mindenkor
oly gondtalanúl siklottak át a szubstancia tartósságának alaptételén,
anélkül, hogy valaha bizonyítását kisérlették volna meg; kétségtelenül,
mert mihelyt a szubstancia fogalmával volt dolguk, minden bizonyításnak
híjjával voltak. A közönséges értelem, mely jól látta, hogy e föltevés
nélkül az észrevevéseknek egy tapasztalatban való egyesítése lehetetlen,
e hiányt posztulatummal pótolta; mert magából a tapasztalatból nem
vonhatta le ezt az alaptételt, részint mert a tapasztalat az anyagokat
(szubstanciákat) nem követheti annyira nyomon minden változásukban s
feloldásukban, hogy az anyagot mindig hiány nélkül megtalálja, részint
mert az alaptétel szükségességet foglal magában, mely mindig _a priori_
elvnek a jele. Bizvást alkalmazták már most ez alaptételt a léleknek
mint substanciának a fogalmára s következtetést vontak az ember halálán
túl való szükséges fenmaradására (főleg minthogy e szubstancia
egyszerűsége, melyet a tudat oszthatatlanságából következtettek, a
felbomlás által való elenyészés ellen biztosította őket). Ha ez
alaptétel igazi forrását találták volna, ami azonban sokkal mélyebb
kutatásokat követel, mint aminőkre nekik valaha kedvük volt, akkor
átlátták volna, hogy a szubstanciák tartósságának törvénye csak
tapasztalati célra érvényes, tehát csak dolgokra, amennyiben
tapasztalatilag ismerhetők meg s másokkal kapcsolandók egybe, nem pedig
minden lehető tapasztalatot mellőzve, tehát nem is a lélekre a halál
után, vonatkozhatik.]
[Footnote 31: Második kiadás 432. l. «A tiszta ész antinomiája» c.
főrész.]
[Footnote 32: Kivánatosnak tartom azért, hogy a kritikai olvasó főleg
ezzel az antinomiával foglalkozzék, mert maga a természet úgy látszik
állította föl, hogy az észt merész követeléseiben meghökkentse, s
önbirálatra késztesse. Mindegyik bizonyításért, melylyel a tételt
csakúgy, mint az ellentételt bebizonyítottam, kész vagyok felelni s
ezzel az ész elkerülhetetlen antinomiájának bizonyosságát kimutatni. Ha
e különös jelenség arra birja az olvasót, hogy az alapúl szolgáló
föltevés vizsgálatára tér, akkor kénytelen lesz, mint én, a tiszta ész
minden ismeretének ősalapját mélyebben megvizsgálni.]
[Footnote 33: A szabadság eszméjének csak az intellektualisnak mint
oknak a jelenséghez, mint okozathoz való viszonyában van helye. Azért az
anyagnak, tekintve ama folytonos cselekedetét, mellyel helyét betölti,
nem tulajdoníthatunk szabadságot, habár e cselekedet belső elvből
történik. Ép oly kevéssé tarthatjuk megfelelőnek tiszta értelmi
lényeknek, például Istennek, amennyiben cselekedetei immanensek,
szabadságot tulajdonítani. Mert cselekedete, habár külső határozó
okoktól független, mégis örök eszében, tehát az isteni természetben meg
van határozva. Csak ha cselekedet által valaminek kezdődni kell, s
ennélfogva az okozatnak az időrendben, tehát az érzéki világban kell
találtatnia, vetődik fel a kérdés, kell-e az ok causalitásának is
kezdődnie, vagy pedig kezdhet-e az ok okozatot anélkül, hogy a maga
causalitása is kezdődnék. Az előbbi esetben a causalitás fogalma a
természeti szükségesség fogalma, az utóbbiban a szabadságé. Ebből
láthatja az olvasó, hogy mivel a szabadságot úgy magyaráztam, hogy az
valamely eseménynek magától való megkezdésének a tehetsége, fején
találtam a szöget, azt a fogalmat, mely a metafizika problemája.]
[Footnote 34: Második kiadás 599. l. «A transscendentális ideálról» című
szakasz.
_A ford._]
[Footnote 35: Platner úr azért éleselműen mondja aforizmusaiban (728.,
729. §.): «Ha az ész kriterium, akkor nem lehetséges oly fogalom, mely
az emberi ész előtt megfoghatatlan. Csak a valóságban van
megfoghatatlanság. Itt a megfoghatatlanság a szerzett eszmék
elégtelenségéből ered». Tehát csak paradoxnak hangzik, különben azonban
nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy a természetben sokat nem értünk meg
(például a nemzés tehetségét), de ha még magasabbra emelkedünk, s túl
megyünk magán a természeten, minden ismét megérthető lesz: mert akkor
egészen elhagyjuk a tárgyakat, melyek tapasztalhatók és csak eszmékkel
foglalkozunk, melyekben a törvényt, melyet az ész bennük tapasztalati
használata céljából az értelemnek megszab, nagyon jól megértjük, mert
hiszen ez a törvény magának az észnek szüleménye.]
[Footnote 36: Így analogia van emberi cselekedetek jogviszonya s a
mozgató erők mechanikai viszonya közt; nem tehetek más ellen semmit,
anélkül, hogy jogot ne adnék neki arra, hogy ugyanazon föltételek
mellett ugyanazt ellenem ne tegye, valamint: egy test sem hathat a
másikra mozgató erejével anélkül, hogy ezzel ne okozná, hogy a másik
ugyanoly ellenhatást ne tegyen. Itt jog és mozgató erők egészen
hasonlótlan dolgok, de viszonyukban mégis teljes hasonlóság van. Az ily
analogia segítségével tehát teljesen ismeretlen dolgokról
viszonyfogalmat adhatok. Például: Amint viszonylik a gyermekek
boldogságának elősegítése = _a_ a szülők szeretetéhez = _b_, úgy
viszonylik az emberiség jóléte = _c_ ahhoz az ismeretlen dologhoz
istenben = _x_, melyet szeretetnek nevezünk; nem mintha ez legkevésbbé
is hasonlítana valamely emberi hajlandósághoz, hanem mert a világhoz
való viszonyát hasonlónak tehetjük a világ dolgainak egymáshoz való
viszonyához. A viszonyfogalom pedig itt puszta kategoria, tudniillik az
ok fogalma, melynek semmi köze az érzékiséghez.]
[Footnote 37: Azt fogom mondani: a legfőbb ok causalitása ugyanaz a
világra vonatkozólag, ami a maga műalkotásaira vonatkozólag az emberi
ész. A legfőbb ok mivolta maga emellett ismeretlen marad előttem; csak
előttem ismeretes hatását (a világrendet) s annak észszerűségét
összehasonlítom az emberi észnek előttem ismeretes hatásaival s ennek
alapján nevezem amazt észnek, anélkül azonban, hogy ezzel azt, mit az
emberben e kifejezésen értek, vagy egyéb előttem ismeretest tulajdonság
gyanánt tulajdonítanék neki.]
[Footnote 38: _Mint – gondolhassuk:_ a fordító toldása. Ez a mondat az
eredeti szövegben nyilván befejezetlen. Az ajánlottam toldásra nézve l.
Kant Ges. Schriften. IV. szöveg 363. l. Variansok 619. l. Erdmann ott
más toldást ajánl.]
[Footnote 39: Második kiadás 670–696. l. A transscendentalis
dialektikához való függelékben: «A tiszta ész eszméinek regulativ
használatáról».]
[Footnote 40: Kritikámban mindig azon voltam, hogy semmit el ne
mulasszak, ami a tiszta ész mivoltának vizsgálatát teljessé tehetné, ha
még oly mélyen rejtőznék is. Mindenkinek azután szabadságában áll,
vizsgálódásait amennyire akarja folytatni, ha csak kijelölik neki,
melyek ejtendők még meg. Ezt pedig méltán várhatni meg attól, ki
feladatává tette, hogy az egész területet kimérje s azután jövő
megmunkálásra s tetszés szerinti felosztásra másoknak átengedje. Ide
tartozik ez a két scholion is, mely szárazságával műkedvelőknek nem igen
fog ajánlkozni s azért csak hozzáértők számára tétetett ide.]
[Footnote 41: Az istenért nem: magasabb. Magas tornyok s a hozzájuk
hasonló nagy metafizikusok, melyek mindketteje körül rendesen nagy a
szél, nem nekem valók. Az én helyem a tapasztalat termékeny «bathos»-a s
e szó transcendentalis, melynek általam annyiszor megjelölt jelentését a
biráló meg sem értette (oly futólag nézett meg mindent), nem olyat
jelent, ami minden tapasztalaton túl megy, hanem ami _(a priori)_
megelőzi ugyan, de mégis nem egyébre való, mint csakis a tapasztalati
használatnak lehetővé tételére. Ha e fogalmak meghaladják a
tapasztalatot, akkor használatuk transscendensnek neveztetik, melyet
immanens t. i. a tapasztalatra szorított használatuktól
megkülönböztetünk. Mind az efféle félreértéseknek a műben elejét vettem;
de a biráló félreértésekben találta hasznát.]
[Footnote 42: A tulajdonképi idealizmusnak mindig rajongó szándéka van,
ami nem is lehet máskép. Az enyém ellenben csak arra való, hogy a
tapasztalat tárgyairól való _a priori_ ismeretünk lehetőségét, mely
eddig meg nem oldott, de még föl se vetett probléma volt, megértesse.
Ezzel halomra dűl az egész rajongó idealizmus, mely (mint már Platonál
is látható) _a priori_ ismereteinkből (még a geometriáéiból is) mindig
mást (t. i. intellektualis) szemléletre, mint aminő az érzéki,
következtet, mert eszébe se jutott senkinek, hogy érzékek _a priori_ is
szemlélhetnének.]
[Footnote 43: A biráló legtöbbször saját árnyékával hadakozik. Ha én a
tapasztalat igazságát az álommal állítom szembe, ő nem is gondol arra,
hogy itt csak a Wolf-féle filozófiának ismeretes _somnium objective
sumtum_-járól van szó, mely pusztán formai, s amelynél az álom és
ébrenlét különbségét nem tekintjük s transscendentalis filozófiában nem
is tekinthetjük. Különben dedukciómat a kategoriákról s az értelmi
alaptételek tábláját «a logika s ontologia közismeretes, idealisztikus
módon kifejezett alaptételeinek» nevezi. Az olvasónak csak e
prolegomenákat kell olvasnia, hogy lássa, hogy nyomorultabb s még
históriailag is helytelenebb ítélet nem mondható.]
[Footnote 44: II. Kiadás: 454–489. l.]
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
VI |rendszerességa |rendszeressége
VIII |magükban |magukban
IX |Benns Erdmann |Benno Erdmann
21 |megállaptíani |megállapítani
37 |származkatik |származhatik
39 |elmeletnek |elméletnek
40 |Mikép lehetéges |Mikép lehetséges
40 |kozzájuk |hozzájuk
40 |törvényeknok |törvényeknek
41 |érzekek tárgyaira |érzékek tárgyaira
43 |empirikon |empirikuson
46 |forgalom tiszta |fogalom tiszta
46 |mép pedig |még pedig
63 |mindkettőt megtölt |mindkettőt megtölti
66 |melyeknélfogvaz ez az |melyeknél fogva ez az
71 |dolgokkoz |dolgokhoz
106 |ismeretlne |ismeretlen
120 |meg.» A dolgoknak |meg: «A dolgoknak]