Pár nap mulva a választási nagy nap után bejelenté Jacques Pluhar
Filibert grófnak Degoud Raoul urat.
Filibert gróf annyit hallotta emlegettetni ezt a nevet az utóbbi
napokban, hogy emlékében maradhatott. Ez az Ellinor választási vezére.
Elébb tanácsot tartott a gróf Fernandeal.
– Tud ön valamit erről a monsieur Degoud Raoulról?
– Soha sem hallottam a nevét az utóbbi napok előtt.
– Meg akar látogatni.
– Fogadja el a gróf, de az én jelenlétemben. Majd akkor aztán megtudjuk,
hogy kicsoda ez az úr.
Filibert gróf bebocsáttatá a látogatót.
Degoud Raoul nyilt tekintetü férfi volt, a harminczas évek javában,
vonásai naiv őszinte kedélyre vallottak, modora egészen ment a világfias
hetykeségtől, nagy világos kék szemei előlegeztették számára a bizalmat.
– Gróf úr! monda, én egyenesen idejövetelem czéljára térek. Engem
Armignol város notabeljei felszólítottak, hogy választassam meg magamat
a leköszönt maire helyébe hivatalutódnak.
– Hát választják a maireket Francziaországban? Az én időmben kinevezték
őket.
– Az a császárság alatt volt. A köztársaság választást rendel.
– S hajlandó ön azt elfogadni?
– Engem ez az állás kielégít.
– Vannak önnek ajánlatai?
– Nincsenek. Én Waldeck-Rousseau miniszterrel tartok, a ki azt mondá:
«nekem elég, hogy egy képviselő ajánljon valakit egy hivatalra, hogy azt
az embert ki ne nevezzem». A képességemet bebizonyíthatom.
– S mennyiben tartozik ez a dolog én rám?
– Elmulaszthatlan kötelességemnek tartottam mindenek előtt Armignol
legtekintélyesebb nagybirtokosának jóakaró véleményét kikérni, a mi rám
nézve irányadó lesz. Ellentétekkel küzdeni nem akarok.
– Pedig ahoz ön nagyon ért.
– A lefolyt választásokra méltóztatik czélozni. A politika egészen más,
mint a hivatal. Mikor képviselőválasztásról van szó, azokra a hetekre
minden szabálya a törvénynek, a lovagiasságnak, az igazságszeretetnek,
még a logikának is fel van függesztve, a parlamentbe mindenféle
szerpentinákon és spirálokon keresztül, labyrinthokon át lehet bejutni.
Szabad is. De egy közhivatalba csak egyenes úton, nyilt ajtón át szabad
megérkezni.
– Ugyan mondja ön meg, komolyan veszi De Quimper Ellinor képviselő mind
azt a hitvallást, a mit a piaczon hirdetett?
– Gróf úr. Van nekem egy ismerős patikárusom Párisban, a ki a hirhedett
«fogszivarkákat» feltalálta, melyeknek hirdetményével minden hirlapban
találkozunk. Egyszer azt kérdeztem tőle: «ugyan kedves barátom,
használnak a fogaknak azok a te hirhedett szivarkáid?» Az én emberem
egyet mosolygott: «az én fogaimnak használnak!»
Filibert gróf felkaczagott.
– Nagyon jó! Hát hiszi ön, hogy De Quimper Ellinor híve marad a
royalista pártnak?
– Azt hiszem, hogy az első alkalommal a boulangista párthoz fog
átszegődni, felelt rá gyorsan Degoud. S aztán mosolyogva tevé hozzá: A
mivel egyébiránt nem nagy aposztaziát fog elkövetni.
– Ön derék, nyiltszívű ember, monda a gróf. Pártolni fogom a
jelöltségét.
… Degoud Raoul egyhangúlag lett megválasztva Armignol mairejenek.