A barátnő: A baj nem olyan nagy, holnapra már vígan lesz.
A férj: S kegyed olyan bizonyos benne? Én nyugtalankodom.
A barátnő: Én pedig olyan bizonyos vagyok benne, hogy örülök
neki. Tudja-e, hogy amióta asszony vagyok, még nem beszéltünk
egymással négyszem között?
A férj: Nem is tűnt föl nekem. Hiszen amit mondunk egymásnak, azt
akárki hallhatja.
A barátnő _(mamlasz; csakugyan hű)_: Az igaz. De lássa, én is
tisztességes asszony vagyok, azért most kellemesnek érzem, hogy így
egyedül vagyok egy másik férfival.
A férj: Igazán? No persze, velem, akiről tudja, hogy nem fogom
félreérteni.
A barátnő: Téved. Jobb szeretnék mással lenni, vagy legalább is
olyannal, aki félreértene. Tudja, miről álmodom sokszor? Szeretnék
egyszer valakivel nekimenni egy éjtszakai mulatságnak. Amúgy
istenigazában kilumpolni magamat.
A férj _(teringettét, ha ezt elhihetném)_: De csak addig, míg
szaván nem fogja valaki.
A barátnő: Nem a! Próbálja meg, fogjon szavamon.
A férj: Könnyen beszélhet. Ugyis tudja, hogy ismerem magát, s a
feleségemet nem hagyom itt semmi körülmények között.
A barátnő: Hiszen megigérte, hogy haza kísér.
A férj: Ez egy félóra.
A barátnő _(nehéz ember)_: Az igaz. Hát le kell mondanom.
Különben úgyis csak bolondság volt. Igaza van, adott esetben magam
szaladnék el a lehetőségtől.