Kedves kis titkáromnak küldöm.
És így járunk az ingoványon:
Valami hősen elesett
Bajnok sorsát nem is kivánom.
S ha mindig ingoványra lépek,
Bajtársam még mindig akad:
Bátor szívű és jó legények.
Hősök sorsát nem is kivánom,
De szeretem, ki tart velem,
Tiszta erdőn vagy ingoványon.
»A XXX-IK SZÁZADBÓL«
(Wojticzky Gyula, ifjú költő-társam ilyen című verses-könyvébe írtam, és
nagyon szívesen, prológusként.)
Jó fiam, ma minden magyar elválik,
Ki messze, ki messzebb,
De Magánál, fiam, még az Időbe
Kandibb szemet tán senki sem meresztett:
Be messze él már, jó fiam, mitőlünk.
Szép átálmodni magunkat a másba,
A nincsbe, a szépbe,
De ezer évet sietni s nem élni,
Édes fiam, nem irigyelem érte,
Mert jaj annak, aki kihull a Mából.
Szabad készítni arasznyi jövőket,
De élni nem mással,
Mint a nekünk régen parancsolódott
Kínságos és mégis szent, mai Mával.
Ez tán több, mint a XL-ik század.