A Nyugat nyomdája Budapest, IX., Lónyay-utca 18. szám

_Ignotusnak, az én fejedelmi Ignotusomnak küldöm és adom ezt a könyvet.

Neki, aki talán már régen lát és meglát engem._

_Ki látott engem?_

_Volt nálamnál már haragosabb Élet?_

_S haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?_

_Szívem vajjon nem szent harang verője?_

_Vagyok csakugyan dühök keverője?_

_Kit mutatok s mit kutató szemeknek?_

_Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?_

_Szeretem-e azokat, kiknek mondom?_

_Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?_

_Ennen dühöm nem csak piros káprázat?_

_S azok forrók, kik közelemben fáznak?_

_Bolond tüzem alágyujt-e szíveknek?_

_Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?_

_Csókos szám miért tör szitokba rögtön?_

_Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?_

_Pótolnak-e életet élet-morzsák?_

_Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?_

_Szabad-e engem hidegen megértni?_

_Szabad közönnyel előlem kitérni?_

_Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?_

_Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?_

_Istenülő vágyaimba ki látott?_

_Oh, vak szívű, hideg szemű barátok._

Ki látott engem? Versek · 第 5 / 112 题