Ahol a ∞ jel a végtelenséget jelenti.
De ez már a magasabb pletykatanhoz tartozik s idevonatkozó külön
teóriámat adandó alkalommal a „derivált pletyka-függvények
sajátságairól“ szóló értekezésemben fogom kifejteni.
Itt egyelőre az egyszerü pletyka főbb kellékeiről szóljunk. Az egyszerü
pletyka:
1. Legyen gonosz. – Legyen benne az egyszerü rosszakaraton kivül valami
ötlet, valami agyafurtság, szóval olyan elem, ami magasabb szellemi
munkára vall. Rossz példa: A. ellopta B. óráját. Jó példa: A. ellopta B.
óráját, amelyet az boldogult anyjától örökölt és A.-ra bizott megőrzés
végett.
2. Legyen ragadós. – Legyen benne valami, ami miatt beleakadjon a másik
emberbe, ráragadjon, ne legyen lerázható. Tehát csimpaszkodjék az
embernek olyan tulajdonságába, amely feltünik, amelyről sokszor van szó,
mert igy könnyen eszébe jut mindenkinek. Például adva van A., akinek
szép felesége van és van egy sebhelye a homlokán. Most rossz pletyka
volna A.-ról azt mondani, hogy azért lett cégvezető, mert neje odaadta
magát a vezérigazgatónak. Jó pletyka ez esetben: „A.-nak a homlokán
azért van sebhely, mert egyszer rajtakapta a feleségét a
vezérigazgatóval, a vezérigazgató a fejéhez vágott egy poharat és
kártéritésül cégvezetővé léptette elő.“ Az előbbi, rossz példa esetében
az emberek könnyen elfelejtik a dolgot, hisz annyi férj köszönheti a
karrierjét a feleségének. Az utóbbi esetben, ahányszor csak A. leveszi a
kalapját, mindenkinek rögtön eszébe jut a sebhelyről a pletyka s ezt a
pletykát szegény A. addig viseli, amig a sebhelyet, tehát élete végéig.
3. Legyen veszedelmes. – Már mint arra nézve, aki elmondja. Az olyan
pletyka, amely visszakerülve az áldozathoz, nem okoz nagyobb bajt, nem
izgatja az embereket. Az igazi jó pletyka azért imponál, mert az
elmondója bizonyos rizikót vállal. Tehát az, hogy: „X. kisasszony ledér
életet él“ – nem jó pletyka, mert ha X. kisasszony megtudja, hogy ezt
mondták róla, legföljebb egész délután sir, más baj nem esik. Ellenben
jó pletyka az, hogy: „X. huszárkapitánynak, a hires verekedőnek felesége
ledér életet él.“ Mert aki ezt mondja, kiteszi magát X.
huszárkapitánynak. Ez a kellék főként a pletyka elhihetőségének
szempontjából fontos, mert az emberek ugy gondolkoznak, hogy: „kell,
hogy legyen benne valami, mert egy harcias huszárkapitány nejéről nem
szivesen mond ilyet valaki.“
4. Legyen vakmerő. – Tudniillik kompozicióban vakmerő, váratlan,
meglepő. Közismert panamistáról azt mondani, hogy tegnap megint
elfogadott pénzt egy vizvezetéki cégtől, rossz pletyka. Jó pletyka
ugyanezt olyan emberről mondani, akiről köztudomásu, hogy becsületes.
Erre a kellékre azért van szüksége a pletykának, hogy egyáltalán
végighallgassák, hogy beleharapjanak az emberek. Ugyanezt kifejezhetjük
igy is: a jó pletyka lényeges kelléke, hogy ellentétben álljon a
köztudomással.
5. Legyen mindig valami kis vonatkozása a büntető törvénykönyvhöz. – Ez
adja meg a zamatját a pletykának, enélkül sótalan. Az áldozat mindig ugy
legyen beállitva a pletykába, hogy valódiság esetén a törvény tegye rá a
kezét, ha egyéb okból nem, a házasságtörési paragrafus okából.
6. Legyen exkluziv. – Ez azt jelenti, hogy ne jelenjen meg sok
példányban. Az igazi jó pletykás nem járja be a kávéházakat egy és
ugyanazon pletykával, mert ha ketten találkoznak, akik mind a ketten
tőle hallották, egyszerre vége az érdekességnek és azt mondják: „X.
szaladgál és terjeszti ezt a hirt.“ Ezt az emberek nem szeretik. Az
igazi pletykás a pletykát legföljebb két vagy három embernek mondja el,
és megvárja, mig az a három kilencnek az a kilenc huszonhétnek, az a
huszonhét nyolcvanegynek adja tovább. Az igazi pletykás nem türelmetlen
és nem szalad maga ehhez a nyolcvanegyhez, mert tudja, hogy a pletyka a
maga szaporodási módja szerint ugyis elterjed és még hozzá
kicsiszolódik, jobb, ügyesebb, ártalmasabb lesz a sok különböző kézen,
sőt az utolsó kézen már ugy megváltozik, hogy erre bátran mondhatja az
első: „ezt én nem mondtam, becsületszavamra, és csak azt mondtam, hogy…
stb.“ Igazi, kiváló pletykások e téren az ugynevezett „egyke-rendszer“
hivei, ők csak egyvalakinek mondják el, de azt az egyvalakit persze jól
megválasztják. Ez a pont azért fontos, mert kezdő pletykálók ebbe a
hibába esnek legtöbbször s ezért elvesztik hitelüket. A pletyka e
tekintetben olyan, mint a sport: az emberek csak az amatőrjeit szeretik
és becsülik, a professzionátusait nem.
7. Legyen erkölcsi alapja. – Ez ugyan meglepően hangzik, de igy van. A
leggonoszabb pletykát is ugy kell előadni, mintha az ember nagyon fel
volna háborodva vagy magán a tényen, vagy azon, hogy „arról a derék,
tisztességes asszonyról ilyeneket beszélnek.“ Az igazi, klasszikusan jó
pletykás mindig a pletykautáló jelmezében jelenik meg, minden igazán
komisz pletykát igy vezet be: „mégis csak hallatlan, milyen komiszak az
emberek, képzelje, erről a derék, angyali, tisztességes Görredönyinéről
azt merik mondani, hogy fogadásból egyszerre kilenc postatisztnek volt a
szeretője.“ Itt az erkölcsi alap maga a felháborodás. Ha még utána
teszi, azt hogy: „én a magam részéről egy szót se hiszek az egészből,“
akkor nemcsak erkölcsi alapja, hanem erkölcsi magaslata is van. Erkölcsi
alapon állva kezdeni, erkölcsi magaslatra emelkedve végezni s az igazi
komisz pletykának ez a leghatásosabb előadási technikája, amely mindig
beválik, mert a pletyka ime olyan jó, hogy még az is ellöki magától, aki
elmondja.