Hősünk életrajza nem költemény.
A miket elmondánk róla, azok a történetírás sajátjaivá váltak.
Még most is élnek azon korból való emberek, a kik e tényekre
visszaemlékeznek s bizonyítják azoknak valóságát és még sokkal többet
tudnak felőle mondani; a miket mind följegyezni nem volna hely e kis
könyvecske lapjain.
Kútfőink voltak az «Oesterreichischer Beobachter» egykorú lapjai és
tudós hazánkfia – Nagy Pálnak 1849-ben kelt életirása, a további
eseményeket élők szavai után egészítettük ki. Minden tény hiteles
okiratokkal van megállapítva, a mik kétségtelenné teszik, hogy Simonyi
József volt a magyar történet leghirhedettebb hőse.
Nagyobb jelenet, mint maga Toldi és méltó, hogy egykor hasonló költőjére
találjon.
Majd hogyha egykor ő is a regekör személyei közé emelkedik, mint
lovagkorunk hősei.
Addig is ne hagyjuk eltörlődni emlékét; míg az utókor költői keze
elmossa emberi hibáit s felmagasztalja hősi erényeit.
Honának büszkesége, lelkesedése volt ő; a nagy Széchenyi Istvánnak ifjú
korában óhajtott mintaképe.
E dicső hazafinak más utat jelölt a sors a honboldogítás halhatatlan
hiréig. Ketté törte a kardot s a szellem harczaihoz utasítá őt. Simonyit
letörte, a kardok bajnokát s támasztá Széchenyit, az eszmék vezérét. –
Vajjon mit kezd velünk, hogy ezt is összetörte?
Jegyzetek.
[Footnote 1: Prototypon S. Ign. de Loyola, ao. 1556. pridie Kal. Aug. e
vultu genuino depositum, ac annis plus, quam ducentis in collegio
societatis Jesu cultum; a Laurentio Riecio, ultimo societates Jesu
generali, ante funus eiusdem societatis aug. Maria Theresia oblatum,
atque Dno. Ign. Krampmiller suo in spiritualibus patri. Hic Comitissæ
Leop. Nádasdy, Hæc Josepho Fuxhoffer, ex Jesu Societatis nepotum
præfecto, hic demum germano suo, damiano Fuxhoffer, Benedictin. dn.
reddidi ordinavit. etc.]
[Footnote 2: Marquis főnemest jelent, több mint a gróf, kevesebb mint a
herczeg czím. ]