Byzantinae_, melyet Bonnban 1828. Niebuhr indított meg és az 50.
kötettel a porosz tud. akadémia 1898-ban fejezett be olykép, hogy a
görög szöveget latin fordításban is adta. Kár, hogy az írók egymás mellé
válogatásában nem követtek chronologiai rendet. (Az egész mű ára
legegyszerűbb kiadásban 270 márka.) Az ebben képviselt írók: 1. a
myrinai _Agathias_, melléknevén a scholasticus, ki 536–582 közt élt, és
Justinianus uralkodásának 552–9. évéről, Procopius folytatásaképen írt.
Niebuhr a híres jogtudósnak epigrammáit is kinyomatta. 2. _Kantakuzenosz
János_, ki 1382-ben hunyt el, korának 1320–57-ig terjedő történetét 4
könyvben foglalta egybe. Kiadta Schopen Lajos 3 kötetben, 1828–32. – 3.
_Leo diaconus_ XI. századbeli író, Bizáncnak 959–975. évi eseményeit tíz
könyvben nagy részletességgel és sok ítélőképességgel beszélte el.
Hozzájárul Theodosius könyve s Luitprand követsége. – 4. _Nikefórosz
Gregorasz_ konstantinápolyi patriarcha (szül. 1295.) 38 könyvet írt meg
Bizánc múltjából, Schopen azonban 2 kötetben csak az 1204–1331-ről
fönmaradt 24-et adhatta ki. 5. _Konstantinosz Porfürogenitosz_nak,
912–959-ig görög császárnak munkái 3 kötetben teljesek. Az első kettő a
byzánci udvar szertartásairól, az utolsó a themákról s a birodalom
igazgatásáról szól. Ez utóbbinak hazánkat illető töredékeit magyarra
fordítva, Szabó Károly az _Új Magyar Múzeum_ 1851. évi folyamában
közölte. Új, kritikai kiadásáról a M. Tud. Akadémia gondoskodik. 6. A
következő két kötet _Georgiosz Szünkellosz_ és _Nikefórosz_ művét
tartalmazza. 7. _Dexipposz_, _Eünapiosz_, _Petrus Patricius_ és
_Malchosz_ apróbb irataival egyben kapjuk _Priszkosz Rhetor_nak s
_Menander_nek a magyar történetírásban is megbecsült műveit. Amaz Attila
történetének legszavahihetőbb forrása, tulajdonképen elsőrangú
követjelentés; emez szintén becses adalékokat szolgáltat a turkok
történetéhez. 8. _Malala János_ chronographiájánál s 9. a _Chronicon
Paschale_nál hasonlíthatatlanúl fontosabb 10. _Procopius_nak 3 kötetes
munkája, melyről már volt szó. 11. Dukász Mihály unokájának, _Dukász
János_nak 1341–1462-ig terjedő bizánci históriáját Bekker adta ki. 12.
_Theofülaktosz Szümokatta_ Herakliosz császár idejében írta meg 8
könyvből álló s a turkokkal is gyakran foglalkozó művét Maurikiosz
császárról, melylyel, midőn a gyilkos Fókásznak halála után (610.)
felolvasta, hallgatóit sirásra fakasztotta. 13. _Niketász Choniata_, ki
1216-ban hunyt el, fő műve az 1118–1206 közt uralkodott görög
császárokról szóló 21 könyv, melyet Bekker 1835-ben adott ki. 14.
_Georgiosz Pachymeresz_ 1242–1308 közt élt s 13 könyvben (Bekkernél
három kötetben) mondotta el Paleologosz Mihály és Andronikosz élete
körülményeit. 15. _Kinnamosz János_ hat könyvben nyujtotta Komnenosz
János és Mánuel császárnak 1118–76-ig menő uralkodása történetét, melyet
magyar történetírók is gyakran használnak forrásul. Ugyanazon kötetben
találjuk _Nikefórosz Bryenniosz_nak szintén a Komnenok házáról szóló
kommentárjait, a melyeket felesége, Anna Komnena egészített ki, melyből
azonban csak az 1057–81. évekre szorítkozó idő története maradt reánk.
16. _Glykasz Mihály_nak 1118-on végződő évkönyvei, 17. _Merobaudesz_ és
_Koripposz_, 18. _Konsztantinosz Manaszfesz_ verses története, mely
1081-ig, Komnenosz Elek trónraléptéig terjed, _Joel_ chronographiája és
_Georgiosz Akropolita_ évkönyvei, melyekben az Aristoteleshez és
Platóhoz hasonlítgatott tudós a latin császárság eseményeit mint egykorú
(✝ 1282) írta meg, ha részben érdemes művek is, nem oly ismeretesek,
mint 19. _Zosimus_ hat könyve, melyben az V. századnak ez a pogány
történetírója Rómának 410-ig uralkodott császárairól eszesen írt. 20.
_Joannes Lydus_, 21. _Paulus Silentiarius_, a Sophia-templom leírója,
_Georgiosz_ a perzsa és az avar hadjárat vázolója, szent _Nikefórosz_
patriarcha, ki a Maurikiosz halála után történteket jegyezte föl, 22.
Theofanész folytatója, _Joannesz Kameniata_, _Szümeon_ mester és
_Georgiosz Monachosz_ neveinél ösmertebb nálunk 23. _Georgiosz
Kedrénosz_ (Cedrenus), ki a világ teremtésétől kezdve 1057-ig foglalta
egybe a világ történeteit, csaknem szóról-szóra plagizálva a vele
egyidőben, a XI. század vége felé élt Joannesz Szkülitzeszt. 24.
_Georgiosz Phrantzesz_, _Joannesz Kananosz_ és _Joannesz_ _Anagnosztesz_
műveit egy kötetben adta Bekker. 25. _Georgiosz Kodinosz_ az utolsó
bizánci császárok palotanagyja volt; megérte Konstantinápoly elestét s
azután még körülbelűl hét esztendeig élt. Írt a bizánci palota
tisztségeiről s hivatalnokairól, valamint a nagy (orthodox) egyház
tisztviselőiről. 26. _Anna Komnena_ I. Elek császárnak 1083-ban
született s 1148-ban elhunyt leánya, Nikefórosz Bryenniosz történetíró
felesége, tizenöt könyvben írta meg atyja történetét s vele sok igen
érdekes adalékot szolgáltatott a keresztes háborúk multjához is. Első
kötete e vállalatban 1839-ben, a második csak 1878-ban, mint az egésznek
utolsó előtti kötete jelent meg. 27. _Theofanesz_, ki a képháború
rettenetes idejében élt (szül. 784.), mint a képek védője, 817-ben maga
is száműzetésben halt meg, Syncellus krónikájának folytatásaképen elég
zavarosan írta meg chronographiáját, mely 285–813-ig terjed. 28.
_Efrémiosz_ a XIII. században VIII. Mihály császár idejéig (1261.) menő
császárkrónikáját jambusokban írta meg. 29. _Zonarasz János_ 1118-ban
mint nagyon öreg ember halt meg Athosz-félszigetén, hová az udvari élet
zaját megúnva vonult vissza. Itt írta meg _Chronikon_ vagy _Annales_
néven idézgetett 18 könyvét, mely a világ teremtésétől egészen halála
évéig történt főbb eseményeket tárgyalja. Ezt 1841–98-ban Pinder és
Büttner-Wobst kötetben adta ki. Zonarasz művét utóbb a már említett
Niketász Chroniata folytatta. 30. _Leo Grammatikosz_, fökép Greorgiosz
Monachoszt plagizálva, 1013-ban fejezte be 948-ig menő Chronographiáját,
melyhez függelékül járul e könyvben Eüsztathiosz könyve Thessalonika
elfoglalásáról. 31. Az athéni _Laonikosz Chalkokondülasz_
Konstantinápoly bevétele után tíz könyvben írta meg a törökök történetét
(1298–1463.), melyben a magyarokkal való harczokról csak röviden
emlékezik. 31. _Georgiosz Kodinosz_, kiről (a 25. sz. a.) már volt szó,
a konstantinápolyi régiségekről szóló kivonataival újból szerepel. 32.
Egy kötet a konstantinápolyi politikai és patriarchai történeteket
tartalmazza. Végre 33. _Attaliotasz Mihálynak_ 1853 táján fölfedezett
históriája rekeszti be a sort.
Látszik, hogy a sorozat nem teljes és hiányoznak belőle, csupán a minket
igen is közelről érdeklőket véve, Maurikiosz és bölcs Leó császárok
taktikái. Ez utóbbinak az 1745. évi firenzeinél hibátlanabb kiadásáról a
M. T. Akadémia Vári Rezső útján gondoskodott, kétségkívül Salamon
Ferencz ama szavainak hatása alatt, hogy «az egész magyar történet régi
korára 890-től 1000-ig krónikáink távolról sem oly hitelesek, mint Leó
és Konstantin Porphyrogeneta».
Byzánc írói mellett, már a hazai történelem szempontjából is, kiváló
figyelmet érdemelnek a germán krónikások és történetírók.
Összegyűjtésökre az első nagyobb szabású társaságot Stein báró
alapította 1819-ben s a társaság a kiadás vezetését Pertz Henrik
Györgyre bízta, ki e czélból 1821–3-ban levéltári kutatásokat tett
Olaszországban és Ausztriában. 1826-ban jelent meg a _Monumenta
Germaniae historica_ első kötete. A szövegkritika s egyáltalán a
történelmi szempont különösen akkor lépet előtérbe, mikor – 1840-ben –
Waitz György is a munkatársak sorába állott. Pertz 1873-ban lépett
vissza a vezetéstől, kevéssel 1876 okt. 7-én történt halála előtt. A
vezetést most a berlini akadémia vette át, mely középponti igazgatóságot
szervezett s a szerkesztéssel 1875-ben Waitzot, ennek 1886 május 24-ikén
történt halálával pedig 1888-ban Dümmler Ernőt bízta meg. Az első 25
kötet folio, a többi negyedrét alakban jelent meg s öt osztályra van
elkülönítve. 1. _Scriptores_, 29 folio kötetben, melyhez 1877 óta mint
alosztály járultak negyedrét alakban a német krónikák s a középkor
régibb történeti könyvei öt kötetben; továbbá az auctores antiquissimi
hét kötetben s a longobárd és olasz, valamint a merovingi írók három s a
pápák és császárok XI–XII. századbeli viszályáról szóló könyvek egy
kötetben. 2. _Leges_, öt folio kötetben, szintén negyedrét alakú
alosztályokkal. 3. _Diplomata_, II. Ottó koráig. 4. _Epistolae_,
különösen a pápák registrumaiból összeválogatva; s 5. _Antiquitates_,
negyedrét alakban, mely a Nagy Károly korabeli latin költők műveivel –
4r. alakban – nyilt meg, s idáig Dümmler kiadásában hét kötete van.
Indexszel máig csak az első 12 kötetet látták el.
Ezen nagybecsű gyűjteményből az iskolák számára _Scriptores rerum
Germanicarum_. _In usum scholarum_ czímmel, szintén Hannoverben, 8r.
füzetek is jelentek meg, az iskolák s a nagy közönség számára pedig IV.
Frigyes Vilmos porosz király védelme alatt Berlinben és Lipcsében már
1847-ben megindította Pertz, Grimm, Lachmann, Ranke és Ritter a
_Geschichtschreiber der deutschen Vorzeit_ czímű vállalatot, melyet
azután Wattenbach folytatott s melyből közel száz füzet jelent meg.
Mindezekben képviselve vannak még a Németországról szóló klasszikusok
is, pl. Plutarch, Julius Caesar, Suetonius és Tacitus, úgy, hogy a
források körülbelül kétezer évi időre nyúlnak vissza. A _IV. századból_
Ammianus Marcellinus; a _VI. századból_ Toursi Gergely, Jordanes,
Eugrippiustól szent Severin életrajza; Prokóp vandál és gót háborúja; a
_VII. századból_ Isidornak a gótokról, vandalokról és svédekről szóló
története, Fredegártól a frank királyok krónikája; _a VIII-ból_ sz.
Gallus és Otmár szentgalleni apát, sz. Bonifác, sz. Leoba, Sturmi eigili
apát, hucbaldi sz. Lebuin, sz. Willibrord, Liudger és brémai Willehad
életrajza, Paulus diaconustól s másoktól a longobárdok története. _A IX.
századból_ Einhard Nagy Károlya, s évkönyvei, Ermoldus Nigellus
dicskölteménye Lajos császárról s Pipin királyról írt elegiája,
Theganustól s az ú. n. Astronomustól Lajos császár életrajzai, Nithard
négy könyve, Ruodolftól s Meginhardtól szent Sándor átszállítása, Anskar
és Rimbert életrajzai, a fuldai és xanteni évkönyvek, melyekkel
megkezdődik a magyarországi vonatkozások sorozata, St. Bertin és St.
Vaast annalisei, Eigil fuldai apát és Hathumoda gandersheimi apácza
fejedelemasszony életrajza, sz. Libor és sz. Vid holttestének
átszállítása, a szentgalleni barát, Erchanberttől a frankok Nagy Károly
korabeli történetének folytatása, s Regino prümi apát krónikája. _A X.
századból_ Regino folytatása, Liudprand munkái, Ruotgertől Bruno kölni
érsek élete, Widukind szász történetei, Richer négy könyve, Hrosvitha
apácza költeménye Gandersheim alapításáról s I. Oddo császár tetteiről,
Odilo clugnyi apáttól Adelheid császárné élete, Adalbert prágai püspök
élete, Mathild királyné élete, a quedlinburgi évkönyvek, Ekkehardtól a
Casus Sancti Galli. _A XI. századból_ a merseburgi Thietmar krónikája,
Brémai Ádám hamburgi egyháztörténetei, reichenaui Herimann krónikája,
Bruno könyve a szász háborúról, Bernold krónikája, az altaichi nagyobb
évkönyvek. _A XII. századból_ Helmoldtól a szlávok krónikája, IV. Henrik
császár élete, a hildesheimi s a magdeburgi évkönyvek (ez utóbbi
másképen a Chronographus Saxo), a szász annalista, a stederburgi
krónika, Herbordtól Ottó bambergi püspök élete, Aurai Ekkehard
krónikája, az augsburgi annalisok, sz. Norbert magdeburgi érsek élete,
Freisingi Ottó püspök krónikája, az erfurti sz. Péter s a sz. blasieni
Ottó krónikája, a Welfeknek s a weingarteni barátnak genealogiája. Végre
_a XIII. századból_: Lübecki Arnold krónikája, a genovai évkönyvek, a
kolmári annalisok és krónika, a nagy kölni évkönyvek, Hermann altaichi
apát munkái, a marbachi és genovai könyvek s a lüttichi sz. Jakab
évkönyvei stb.
Rendkívül gazdag s hazánk történetére nézve is fontos gyűjtemény a
_Fontes rerum Austriacarum_, melyet a bécsi Tud. Akadémia 1849-ben
indított meg s melynek első osztályában (Scriptores) 8, a másodikban
(Diplomataria et acta) 45 kötet jelent meg. Ez azonban már az újabb
korra is kiterjed.
_Bajorországban_ II. Miksa király 1858-ban alapított a müncheni Tud.
Akadémiánál egy történelmi bizottságot, melynek kiadványai közül
különösen figyelmet érdemelnek a XIV–XVI. századbeli német városok
krónikái 22 nyolczad s a német országgyűlési emlékek 1376–1431-ig 9
negyedrétű kötetben.
_Magyarországban_ a M. T. Akadémia, a M. Történelmi, erdélyi
Honismertető társaság s a délszláv Akadémia monumentái, továbbá a
Monumenta Vaticana stb. inkább csak oklevél-közléseikkel gyarapították a
középkor ismeretét, krónikákkal alig, mind a mellett, hogy a M. Akadémia
a legnagyobb szabású monumenták egyikét adja ki.
Hasonló áll az _angol_ Record Commissionról, melyet a kormány az angol
történelmi források közlése végett a Master of the rolls (állami
főlevéltárnok) vezetése alatt 1825. alakított s 1855. újra szervezett.
Ennek legfontosabb sorozata a _Calendar of the state papers_, melyből
4r. alakban már száz kötet jelent meg, mely azonban csak a XV. századdal
kezdődik. A nagybrittániai történetírók kiadása az 1857-ben alakított
Rolls Commissioné, mely 1858-tól maig _Rerum Britannicarum medii aevi
scriptores_ czímmel már is száz nyolczadrétű kötetet adott ki. Ebben
azonban nemcsak középkori krónikák, hanem chartulariumok és levelek is
vannak. 1838 óta a _Camden Society_ szintén 160 kötet történetet adott
ki, részben a középkorról.
_Francziaországban_ a Collection des documents inédits sur l’histoire de
France 1835 óta több mint 80 művet tett közzé. Gallia és Francziaország
történetíróinak a szent benedekrendiektől megindított sorozatát most a
feliratok és szépművészetek akadémiája folytatja. Az 1834. alapított
franczia történelmi társulat szintén nyolczvannál több krónikát,
emlékiratot és levelet nyomatott ki. Párisban 1868–1894 közt jelent meg
ez a 23 kötetes hatalmas munka, mely a gallok eredetére vonatkozó
följegyzésekkel kezdődik, s Fülöp Ágost király regestáinak kivonatával
végződik. Legfőbb részei a Gesta Francorum, Loisel annalesei, a Codex
Carolinus, a Gesta regum Anglorum, Konstantinápoly elfoglalásának
története és sok száz levél a pápáktól stb. _Migne_ a maga Patroligiae
cursus completusában 1216-ig (1844–1855) 221 kötet latin és 863-ig
(1857–1866) 161 negyedrétű kötet görög művet adott ki az egyházatyákból.
1886-ban pedig az Institut, egyetem, az Ecole des Chartes és az Ecole
des Hautes-Études tagjai szövetkeztek a történet tanulásához és
tanításához szükséges főbb forrásművek kiadására s 1897-ig iskolák
számára (Collection de textes pour servir l’étude et a l’enseignement de
l’histoire czímmel) már is mintegy 50 kötetet adtak ki s 22 újabb
gyűjtemény kiadását készítették elő.
_Belgiumban_ 1836 óta maga a kormány több mint 20 belga krónikát
nyomatott ki, a brüsseli Akadémia pedig 1863–92-ig 66 kötetben gyűjtötte
össze a belga krónikások és troubadourok műveit.
_Olaszországban_ Muratori Lajos Antal már 1725–51-ben 25 kötetet
nyujtott _Rerum Italicarum scriptores_ czímmel. Egyéb művei mellett
főkép ebből idézgetnek a magyar feldolgozók is. 1864–94. Bolognában a
XIII–XVII. századig 258 kötetet adtak ki ösmeretlen vagy ritka művekből.
(Scelta di curiosità letterarie inedite o rare.) Újabban a kormány 1883
nov. 25. külön Instituto storico Italianot állított fel az évkönyvek,
krónikák, levelek, helyhatósági szabályok stb. közlésére. Ezekből idáig
13 író munkája, 4 leveleskönyv és regestrum, 2 statutum és 2
törvénykönyv jelent meg több kötetben, s azonkívül 20 kötet értekezés. A
vaticani levéltár kiaknázására, francziák, poroszok, osztrákok, sőt
legújabban 1894. Fraknói Vilmos bőkezűségéből, a magyarok is állítottak
intézeteket.
_Lengyelország_ középkori krónikásai (Martinus Gallus, Kadlubek,
Boguchwal, Martinus Polonus, Dlugoss, Callimachus stb.) főkép a krakkói
akadémia kiadásaiból ösmeretesek.
_Oroszország_ legrégibb történeti kútfőinek kiadása a szentpétervári cs.
Akadémia, illetőleg ebben az archaeographiai bizottság érdeme. Ez
Sz.-Pétervárott 1841–85-ben 15 kötetben adta ki az orosz évkönyvek
teljes gyüjteményét, melyből elég csupán Nestor krónikájára utalni.
Idejárul az oklevél-közléseknek egész sorozata; pl. az orosz Tört.
társulat egymaga 70-nél több kötetet adott ki a maga Szbornikjában
(Történelmi Tár.).
_Romániában_ a kormány 1876-ban alakított egy bizottságot a történelmi
források közlésére; majd az akadémiát bízta meg a folytatással, s e
czélra az első kilencz évben 222,350 leit adott. A Hurmuzachi-féle
gyűjteményben azonban (Documente privitore la istoria Romanilor)
voltaképen csak Densusianunak az 1199–1350. évre vonatkozó
oklevélgyüjtései vonatkoznak a középkorra.
Egyáltalában nincsen immár országa Európának, mely a maga középkori
emlékeit kutatni és közzétenni nem igyekeznék. Első sorban áll ez a
Német birodalom kisebb államairól, melyek valóban bámulatos munkásságot
fejtenek ki. A Geschichtsquelle der Provinz Sachsen 15 kötete, a
Scriptores rerum Silesiacarum et (külön) Lusaticarum, és a Codex
Diplomaticus Silesiae 25 kötete stb. stb. csupán példaképen legyen
idézve. A mellett a monumentákon kívül is mind több kiadást értek egyes
krónikások, kiknek segítségével mindinkább behatolhatunk a középkor
szellemébe s megigazíthatjuk a százados tévedéseket, mik leggyakrabban
elfogúltságból erednek. Alig van immár egyetem, melyek mellett, mióta
erre Ranke 1825-ben az első kisérletet tette, történelmi seminariumok
nem működnének, hogy a tudós pályára lépők közvetlenül megismerkedjenek
a kutatás módszerével s a feldolgozás művészetével. Az a körülmény, hogy
a mi egyetemeinken ilyen seminariumok felállítása részben már szintén
megtörtént, ezentúl még erősebbé teszi azt a kötelességünket, hogy a
történelemben a forrásokig menjünk vissza s minden tekintetben önálló
munkásságra törekedjünk.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Igy áll a legjobb és legrégibb kéziratokban s a ravennai
névtelen földrajzírónál; a régebben divatos Jornandes név Grimm Jakab
szerint «Vadkanbátorságú»-t jelentene.]
[Footnote 2: Az egyes könyvek iratásának idejére nézve 1. Giesebrecht
bevezetését Toursi Gergely _Zehn Bücher Fränkischer Geschichte_-jéhez.
(Lipcse, 1878, XXVII–XXXII.)]
[Footnote 3: Úgy látszik, Adaloald (616–626) idejétől fogva.]
[Footnote 4: A középkor forrásmunkáinak könyvészeti ismeretére nézve
különben a legjobb tájékoztató dr. A. Potthast műve _(Bibliotheca
historica medii aevi)_, mely 1500-ig teljes jegyzékét nyujtja a
Bollandistáknál, Bouquetnál Mignenél, a Monum. Germanicaban, Muratorinál
stb. megjelent műveknek. (2. kiadása négy félkötetben).]
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. A nyomdai hibákat
javítottuk. Ezek listája:
14 |De cius császár ellen |Decius császár ellen
24 |őket is legyőzté Otthon |őket is legyőzték. Otthon
30 |egybekötni kivánják |egybekötni kivánják.
57 |lárm t nem csapnak |lármát nem csapnak
129 |vezetéset Pertz |vezetését Pertz
131 |nagyobb évkönyek |nagyobb évkönyvek]