Antal. Automobil és Motorgyárak részvénytársaság.
Norrison. A nevét már elég folyékonyan tudja, a másikat még gyakorolni
kell! _Magában_. Épül, épül, gyönyörűen épül!
Antal _a fejét fogja_.
Norrison. Ne kapkodjon a fejéhez, ne féljen, a végén pontos listát fog
kapni arról, hogy mi minden lett itt egy óra alatt magából. _Lydiához_.
Lydia, itt az idő, pár perc mulva megjön a vonat, maga most menjen ki a
szüleiért a pályaudvarra; legokosabb, ha egyszerűen csak annyit mond
nekik, hogy tudtomon és családom tudtán kívül titokban férjhez ment egy
nagy karriert csinált lángeszű fiatalemberhez. Az ön férje e pillanatban
már ígéretemhez képest méltó veje az ön büszke szüleinek. Egy órával
ezelőtt szegény, kopott kis Fusz Antal, most Dubois-Schottenburg
főkonzul, az Egyesült Automobil és Motorgyárak elnöke, a legexkluzívabb
klubok tagja, sankt-moritzi fürdővendég stb. stb. Még elválásra is jobb,
mint egy órával ezelőtt volt. Siessen gyermekem. _Lydia és Antal
ölelkeznek és csókolóznak._ Semmi érzékiség, elég elnök úr, elég
főkonzulné asszony. Néhány perc óta még kevésbbé tudom nézni a
szerelmet, mint azelőtt. _Magában_. Begonia jobban fáj, mint gondoltam.
Mindegy, na. Tovább! Mozgás, mozgás, Mrs Dubois, vigye kedves szüleit a
hoteljukba és telefonáljon ide.
Lydia. Ő ne jöjjön ki velem a pályaudvarra?
Norrison. Nem. Még szüksége van pár ecsetvonásra.
Lydia. Jó. Majd visszaküldöm önökért az autót.
Norrison. Nem kell. Majd taxin megyünk oda.
Antal. Én nem. Soha többé.
Norrison. Pardon. Jó, küldje vissza az öreg ötvenlovast. _Csenget_.
Lydia. Ah Norrison úr, ön újjászülte őt!
Norrison. Csak siessen, én addig szülöm tovább. _Lydia elsiet, titkár
belép._
Norrison _Titkárhoz_. Krisztián úr, a szép sajtóreferens?
Titkár. Itt van. _Kiszól érte._ Krisztián úr!
Krisztián _belép fényképezőgéppel_. Jónapot.
Norrison. Jónapot, szép férfi. _Nézi_. Szörnyen útálatos minden
nőcsábító. Undok! _Krisztián lesüti a szemét._ Megkapta a parancsomat?
Esti és éjjeli diktálás elhagyott menyasszonyának, Petrovics
kisasszonynak?
Krisztián. Igenis, elnök úr.
Norrison _magában_. Útálatos. _Krisztiánhoz_. Remélem, érti az
intenciómat.
Krisztián. Igenis, elnök úr.
Norrison. Kéjgyilkos.
Krisztián. Igenis, elnök úr.
Norrison. Ön most azonnal néhány felvételt csinál az illusztrált lapok
számára – _Antalra mutat_ – Dubois elnök úrról. _Krisztián meghajol._
Mégpedig pillanatfelvételeket, magnéziumfénnyel. A felvételhez szükséges
magnézium és lőpor keveréke ott van a hamutartóban.
Krisztián. Igenis, elnök úr.
Szolga _a függöny mögül belép_.