Kuno _hadarva_. Tudom kérem, a felmondólevéllel együtt ezt az orvosi
bizonyítványt is vigye magával a sofőr.
Norrison. Úgy van. Ön egy gyöngy, Kuno kisasszony! Köszönöm. Kimehet.
Kuno _karkötőóráját nézve_. Még öt másodpercig itt kell maradnom, elnök
úr… kettő, három, négy, öt… most jelentem: három óra harminc perc.
Norrison. Bravó, Kuno kisasszony. Ezt nevezem pontosságnak.
_Kuno kimegy. Titkár belép._
Norrison _Titkárhoz_. Nincs itt még senki, akit hivattam? Félix úr?
Colleon úr?
Titkár _az ajtóban_. Mind úton vannak, már jönnek, elnök úr.
Norrison. Micsoda lassúság! Elveszett idő! _A térdelő szabász mellé
áll._ Nos? Még mindig nem kész? Csupa lassú ember!
Szabász. Azonnal, elnök úr. _Mér_.
Norrison. Érdekes. Még sohase láttam magát így felülről. Most látom,
hogy rohamosan kopaszodik.
Szabász. Pedig mindent megteszek ellene. Hatvankettő. De nem használ
semmi.
Lydia. Oh, szegény kopasz szabó! Én sajnálom.
Norrison. Hát az ön kedvéért adok neki egy jó tanácsot. Egy dolgot még
megpróbálhat. Omaxolyn pirulák. _Brasch kisasszonyhoz._ Írja fel neki.
Ez elég jó eredményt adott juhoknál, több gyapjút termeltek, próbálja
ezt meg.
Szabász. Az nem baj kérem, hogy én nem vagyok juh?
Norrison. Nem hiszem. Szőr: szőr. _Türelmetlenül_. Hallatlan, hogy még
mindig nem jött senki! Félix úr? Colleon úr?
Titkár. Még nincsenek itt.
Norrison _Braschhoz lép, ismét megérzi a hölgy hajának illatát._ Illat,
illat. Parfüm, és egészen friss ondula. Talán megy valahova este, Brasch
kisasszony?
Brasch. Az Operába.
Norrison. Kivel?
Brasch. Krisztián sajtófőnök úrral.
Norrison. De hiszen a szép Krisztián sajtófőnök úr Petrovics kisasszony
vőlegénye.
Brasch. Kérem, elnök úr, ők szakítottak.
Norrison _csenget_. Ők ki fognak békülni. _Titkár belép. Braschhoz._
Hány órakor kezdődik az Opera?
Brasch. Fél nyolckor.
Norrison _a titkárhoz_. Titkár úr, Krisztián urat ma berendeli ide a
hivatalba pont fél nyolcra, esti és éjjeli különmunkára. Viszont
helyette ön megy ma el Brasch kisasszonnyal az Operába. _Braschhoz_. Mit
adnak?
Brasch. Tannhäusert.
Norrison _Titkárhoz_. Ön félrehúzza az orrát.
Titkár. Harminckétszer láttam.
Norrison _asztalához ül_. Az kevés. Wagnerbe el kell mélyedni!… És…
_írva_… ezért én kiutalványozok önnek egy kis elmélyedési fájdalompénzt.
_Átadja az utalványt. Szabászhoz fordul._ Magának meg itt van a
hajnövesztőszer címe. _Azt is átadja._ Nem külsőleg, belsőleg. Nem
kenni, enni.
Szabász. Köszönöm.
Titkár. És mit csináljon itt éjjel Krisztián úr?
Norrison. A szép Krisztián egész éjjel diktálni fog a menyasszonyának,
Petrovics kisasszonynak. Fél nyolctól éjfélig.
Titkár. Szabad kérdeznem, mit diktáljon Krisztián úr?
Norrison. A feleségem tavalyi elnöki beszédét az érzékiség fontos
szerepéről a házasságban. És senki se merje zavarni őket. _Lydiához_.
Nagy olaj!
Lydia. Édes olaj! _Brasch duzzogva, sértődötten siet ki._ Szegény kis
erkölcstelen kisasszony! Én őtet sajnálom.
_A telefon csenget._
Posner _a függöny mögül beszél_. Sankt-Moritz van itt!
Lydia _kíváncsian az íróasztal mellé ül_.
Norrison _a telefonnál_. Halló! Sankt-Moritz? Villa Carlotta? Itt
Norrison. Jónapot. Nem, ezúttal nem nekem kell. Egy nagyon előkelő
fiatal párnak. Mit kérdez? Hogy gyermektelen házaspár-e? Várjon csak.
Most december van. Január… február… március… hja, az attól függ, mennyi
ideig maradnak ott. – Szóval kérem: tizenkilencedikére kell egy
appartement, ablakok a déli oldalra. _Dubois belép, kezében az
okirattal._ Mi az? _Elveszi Duboistól az okmányt. Tovább beszél a
telefonba, az okmányból olvassa a nevet._ Herr und Frau Anton
Dubois-Schottenburg részére. És gyönyörű idő legyen. Kost was kost. Sok
hó és napsütés legyen. Mondja, hogy nekem lesz. Jó. Köszönöm. _Leteszi a
kagylót. Közben szabász bevégezte munkáját, felsegítette Antalra
kabátját, suttogott vele, meghajolt, Norrison kezével köszönést intett
neki, ő elment._
Lydia. Pardon, csak a rend kedvéért. Mink májusig gyermektelenek
vagyunk. Májusban aztán már nem garantálhatom.
Norrison. Egy pedáns nő. _Antalhoz_. Mondja fiam, van notesze?
Antal. Van. _Előveszi_.
Norrison. Írja fel: Dubois-Schottenburg.
Antal _írva_. És mit csináljak ezzel? Mi ez?
Norrison. Ez az ön szép új neve. Köszönje meg a papának.